Az egészséges ágy

Amint a konfekciós öltönyökkel, úgy vagyunk a gyártáskor átlagosított ágymodellekkel is.

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk nemrég indított blokkját az egészségileg helyes, de nem gyógyjellegű pihenési ágyhasználat témakörében. Eltérően előző két írásunktól, most inkább az ágyminőség tárgyias jegyei felől, és nem a használói testtartások áttekintése felől közelítjük meg ugyanazt a témakört. Az eddigiekben ugyan már szóltunk „túl puha” és „túl kemény” ágyakról, de éppen a megfelelő állagú ágyak jellemzőit, testünkre tett hatásukat nem mutattuk be.

                 Az „egészséges ágy” természetesen egészségbarát ágyat, egészségvédelmileg jól használható ágyat jelent: az ágy nem önmaga számára, hanem használója számára kell, hogy egészséges legyen.  Ennél a szimpla megállapításnál máris beleütközünk bizonyos bonyodalomba: nincs általánosan optimális ágy, vagyis a legegészségesebb ágymodell nem minden egészséges ember számára ugyanaz, hát még, ha a testalkatokon kívül figyelembe vesszük azt is, hogy számosan vannak köztünk derékfájósabbak, és/vagy vérnyomás-problémásak stb.  Az ágy-alapszerkezet, a tartóelem-specialitások  és a használó személy kölcsön-affinitása sem mellékes, de legnagyobb jelentősége az ágybetétnek van, ha ideértjük ennek viszonyát is a tartóelemekhez. Az ergonomikus matracok belső tagolása a különböző ergonomikus testzónákhoz igazodik (tehát a matrac nem mindenütt egyazon tömöttségi vagy lágysági fokon támasztja alá a testet, hanem sávonként kiszámított eltérésekkel), miközben a fekvő személy teste egyik szakaszon sem sejdít rá (hála az eltalált alkotórész-arányoknak)  a matracot tartó – esetleg flexibilis – szerkezetre, No de akadnak olyan kurta lábú, és ehhez képest aránytalanul megnyúlt felsőtestű, vagy épp hosszúlábú-karú, és ehhez képest meglepően tömör, zömök  felsőtestű emberek, akiknek elnyújtózási esetében a matracbelső átlagolt ergonomikus tagolása csak zavart okoz. Megintcsak alkati alapon –  vagy nem gyorsan múló különleges állapoti alapon (patologikum nélkül) –  előfordul, hogy valaki testének hőháztartása, illetve párolgása nem jelentéktelen mértékben eltér az átlagostól. Ilyen esetben a PUR-habos derékalj-párnázatok igen kellemetleneknek bizonyulnak: sem hővezető képességük, sem légáteresztésük, sem vízgőz-áteresztésük nem megfelelő ahhoz, hogy az alvó ne riadjon fel csurom izzadtságban. A jól szellőzés és szellőztethetőség követelménye a legmobilabb ágyrészekre, az ágyneműre is vonatkozik.

                 Egy biztos:   a  jól   kiválasztott  ágy    kiegyensúlyozottan      felveszi

használójának –  vagy, ha az ágy többszemélyes, használóinak – a teljes súlyát és

testvonalait. A testvonalak felvétele persze az alvás tartamára értendő. A fekvőfelületre történő test-benyomódások sem mély süppedéssé nem szabad váljanak, sem a határozatlanságig csekély mértékűek nem szabad maradjanak: a test bemélyedő részét ölelnie kell a bemélyedő ágyfelületnek, miközben a benyomódás körül a benyomódással egyenes arányban, rugalmasan kell megnövekedjék a megtámasztó ellenerő.

                 Bár a 70 cm-es fekvőfelület-magasság számít medicinálisan a legjobbnak, nagyon népszerű a 40-45 cm-es ágymagasság.  Ha emellett döntöttünk, az éjjeliszekrény, amelyre kinyúlkálunk, ennél a vertikális intervallumnál  ne legyen magasabb, vagy alacsonyabb. Az alvás helyszínéül szolgáló helyiség levegője minden alkalommal,  az ágybetétek állapota pedig évente alaposan ellenőrzendő.  Ha az ágyfej a falhoz illeszkedik, belső főfalat válasszunk, ne a télen hideg házfronti főfalat.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Az egészséges fekvés – alapvetés

Az egészséges fekvés – kiegészítő részletek

(X)
ERFA logó

Az egészséges fekvés – kiegészítő részletek

Sokan nem figyelnek a  párnahasználat szabályaira, és ezzel nem keveset veszítenek.

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban legutóbb az alváskori hanyatt- és oldalfekvés összefüggésében írtunk a fekvőfelület, az ágybetét kiválasztásának legfontosabb szempontjairól. A fekvéskori testtartásokkal kapcsolatos, tudni érdemes dolgok köre természetesen jóval bővebb az általunk eddig érintetteknél.

            Hasonfekvésnél például a gerinchelyzeti optimum kedvéért tanácsos kispárnát helyezni a hasunk alá. Ilyenkor a fejpárna szükségtelen, sőt, bántóan fokozhatja a deréktáj homorulatát. Ha alváskor szeretjük homlokunkat-arcunkat karunkkal megtámasztani, a fejpárna alkalmazása hasonfekvésnél már különösen rossz.

            Ha valaki szokásszerűen oldalfekvésben tölti alvóidejének legnagyobb részét, jó tudnia, hogy oldalfekvésnél is segítheti a jó álmot a nem-fejtájéki vánkoshasználat.   Párna, vagy összehajtott takaró elhelyezése a behajlított  térdízületek közé és a csípőízület alá, stabilizálja a medencét, miközben fejpárnát is jó lehet használnunk, még akkor is, ha olykor feji kartámasszal alszunk. Ehhez ugyan a magas, nagyméretű vánkosok kerülendők, de ez általában is igaz. A kisméretű, könnyebben mozgatható és formázható párnák nyakszirthez-simulása (hanyattfekvésben) hamarabb és megfelelőbben elérhető. Mégis, a magas vérnyomásúaknak jobb viszonylag magas párnát használniuk, míg az alacsony vérnyomásúaknak az átlagnál is laposabb párna kell. Normális vérnyomásnál oldalfekvésben a nyak és a váll közti háromszöget a párna biztosan ki kell töltse.

             Amint a kényelmes fotelek huzamos használatakor a teljesen egészséges ember is jól teszi, ha időnként fölteszi egy zsámolyra, vagy egy másik székre egyik vagy másik lábát (keringési segítség a vénás visszafolyásra gondolva), illetve izeg-mozog olykor, hogy porckorong-terhelődései erre-arra módosuljanak, variálódjanak,  úgy a nem alváskori, csak ébren pihenő ágyra-fekvés jó alkalmat jelent a gerinc teljes kilazítására. A gerincterhelés lehető legnagyobb lecsökkentését lépcsőszerű pózzal érjük el: hanyattvetjük magunkat, nyakunk alá mondjuk hengerpárna kerül, lábunkat ha nem is felhúzzuk, de enyhén hajlítva saroktámasztjuk, karunkat kicsit behajlítva előretesszük. Ha a térd valamivel magasabban áll a medencénél,  akkor simul el a legjobban a lumbalis lordosis (az ágyéki görbület).

            Gerincünk számára az ágyból felkeléskor a következő eljárás a

legkedvezőbb: hirtelen kiugrás helyett lassú kigurulás az ágyszélre, ott könyök- illetve kartámasszal ülő helyzetbe egyenesedni (térd derészögben, lábfej már a földön) és nyugodtan felállni. A gerinc eddigre előalkalmazkodott az álló helyzethez.

              Következő írásukban az egészséges fekvés részletezését más hangsúllyal folytatjuk: elsősorban már nem testrészeink, hanem olyan ágyak alakzatát, paramétereit fogjuk magyarázni, amelyek a rendszeres jó alvás lehetőségének optimumát biztosítják, továbbá egyéb körülményekről is szólunk ugyanazon lehetőségek dolgában.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Az egészséges fekvés – alapvetés

(X)
ERFA logó

Az egészséges fekvés – alapvetés

Alváskori gerinctartásunkat, helyzetváltoztatásainkat ne a fekhely egyenetlenségei, vagy szélsőséges állag-sajátságai vezéreljék

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk előző, bútorhistóriai blokkjában az egészségügyi szempontokat csak esetlegesen, elvétve érintettük, a továbbiakban viszont éppen ezeket emeljük előtérbe. Ha az egészségi szempontokat az általunk használt bútorokra vonatkoztatjuk, az így összegyűjthető ismeretek éppúgy kétfelé csoportosulnak, mint amikor épp járművekről, netán lábbeli-viseletekről, vagy ételekről van szó: egyrészt betegségmegelőző (egészségfenntartó), másrészt pedig gyógyászati ismeretekről beszélhetünk. Bár a két egészségügyi tematika közt nincs falszerű  elválasztottság (hiszen ágyak, székek gyógyászati kialakításának preventív védő-funkciót is tulajdoníthatunk, ha nem is a  figyelembe vett betegséget,  hanem annak lehetséges szövődményeződését, elfajulását illetően), de nagyon széles átfedés sincs köztük.  Ahogyan nem jótékony dolog akár csak negyed-dioptriás szemüveget viselnie annak, akinek kitűnően működik a szeme, vagy nem ajánlatos sokat tartózkodni rokkantaknak való kerekesszékben annak, aki egyáltalában nem mozgáskorlátozott, úgy a teljességgel normális emberi testhez szabott, fokozottan ergonomikus fekvő- és ülőalkalmatosságok nem biztos, hogy előnyösebbek a testi fogyatékkal élő ember számára bármely „kevésbé intelligens” bútornál; adott esetben még hátrányosabb is lehet az előbbi. Mostani írásunkban a gyógyeszközökre nem szoruló, egészséges emberi test fekvő – ébren pihenő és alváskori – helyzetét illetően teszünk néhány egészségtani megállapítást, anélkül, hogy máris kiemelnénk és átfogalmaznánk  azt, ami   ismertetésünkben nem csupán az ép testű emberekre vonatkozik. Később, amikor a gyógyászati ágyakkal foglalkozunk majd, még visszatérünk az itt elmondottakra.

              Nem jó, ha a fekvő személy gerince a személy szándékától függetlenül – a fekvőfelület formája és állaga miatt –  egyes szakaszain továbbgörbül a normális tartáshoz képest. (Más az az eset, amikor valaki merőben a saját helyzetvariálási kedve szerint oldalvást összekucorodik, időlegesen gerincet görbít az ágyban.) A túl puha fekhely „önhatalmúlag” megsüllyeszti, túlsüllyeszti a nehezebb testpontokat, így például  hanyattfekvésnél a medence-csontozati részt: ha sokszor alszunk így, egyrészt az ágy süppedéses egyenetlenségeket fog mutatni, másrészt hátgerincünk deformálódni kezd, és egyre kényelmetlenebbé, egyre nehezebben korrigálhatóvá válik az a tartás, amire az elején ügyet sem vetettünk. Pedig a fekvő testalak kismértékű besüllyedése fontos volna, mert túl kemény ágy esetén (vagy ha a fekvőfelület úgy egyenetlen, hogy kemény kidudorodásai vannak),  a comb, a medencecsont és a hát besüllyedése elégtelen, alakszerűtlen lesz, illetve az oldalfekvés elzsibbasztja a vállat és a kart, ami nyakfájdalomhoz is vezet. Gyakori helyzetmódosításokra kényszerülve az álmunk nyugtalan lesz, kevéssé pihentető.  Jelentékeny különbség van a viszonylag kemény-lapos (de nem rugalmatlan) és a túl kemény fekvőfelület közt. A viszonylag kemény, de rugalmas fekhely a nagyobb darab, nagyobb testsúlyú emberek számára gerincbarát. A viszonylag puha fekhely inkább a vékonyabb, illetve inasan, szálkásan izmos testű emberek számára javallott.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)
ERFA logó

Az ágyfajták 20. századi megsokasodása

A sokrétű modern ágypiac korszaka hetven éve tart.

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk bevezető, bútorhistorikus blokkjának utolsó részéhez érve a határozott történeti nézőpont már elbizonytalanodik. Kezd átlényegülni a jelen ágyválasztékának leíró szempontjává, ugyanis a 20. századközépi bútortörténeti változások óta (bár a kisebb, nem jelentéktelen innovációknak, korszerűsítéseknek se szeri, se száma), hasonló jelentőségű újabbak nem történtek.

               Az „art nouveau” formaképzés lényegében a késői 19. századi eklektikán belüli stílusváltozat, amely a 20. századelőn még továbbélt; a két világháború közti „art déco” pedig még utolsó rím az „art nouveau”-ra, mielőtt elkezdődött volna a „hosszú jelen”. De már az „art déco” is csak luxusdivatot, felszínen tüntető stílusvonulatot jelentett, hiszen az elterjedt másmilyen kortárs bútorok gyakorisági túlsúlyban voltak, a gazdag házak jelentős része pedig továbbra is a régiesebb angol vagy francia ízlésű berendezést preferálta.

                A tömegigényekre elsődlegesen figyelő nagyüzemi bútorgyártás forradalma a 20. századközépen egybecsúszott már a műanyagok forradalmával, amely variatívábbá is tette a modellkínálati spektrumot, bővültek a kombinációs   lehetőségek (ágyneműtartós, fotelesíthető, vagy ággyá nyitható pamlagok, ágykiegészítő kapcsolhatóságok stb.) A bútoráruházak, katalógusok szem elé hoztak – egyaránt könnyen elérhetővé tettek – egymástól jellegben igen távol álló ágyféléket. Még ha a ’60-as években rengetegen rászoktak is arra, hogy esténként sezlonon vessenek ágyat, és ez a szokás fennmaradt, mennyezetes koloniálágy is és japán eredetű, keménytömésű futon, valamint vízágy is kapható. A tetszéstől függetlenül széles körben számontartott ágyfajták száma megnőtt a korábbi századokhoz képest.  Ez nem pusztán a polgári életmód kiszélesülésének, az ennek megfelelő piaci ugrásnak, így az új modellváltozatok fokozottan piacosult versenyének a következménye, hanem annak is, hogy a régi ágyfajtákra vonatkozó igények sem vesztek ki. Nagy hányadukat illetően sorra megújultak ezek, legfeljebb szűk rétegigényekké keskenyedtek, no de ilyen rétegigényből sok van, és rétegigények korántsem csupán a jövedelmi elit körében teremtődnek. Például attól, hogy a függőágy régi találmány (az európaiak közül a spanyolok pillantottak meg először ilyeneket, amikor gályáikon a karibi szigetvilágba érkeztek), még nem tűnt el a modernkori kereslete, és tábori ágyakra sem csupán katonai-intézményi megrendelések tartanak igényt, hanem kempingágyak és hasonlók formájában elkelnek azok nyaralni induló családok vagy horgász-hobbisták jóvoltából is. Nem vált népszerűtlenné (sőt) az emeletes priccsek és a rácsos kiságyak házihasználata sem. Szó sincs továbbá arról, hogy ma, a latexes, kókuszhéjas hypoallergén „biomatracok” korában ne lehetne könnyen hozzájutni rugós matrachoz is: ugyanúgy beszerezhető ilyen, mint az volt tegnap, amikor habszivacs matracok zúdultak be a piacra.  Nemcsak a lakberendezői, belsőépítészeti képzettséget érvényesítő kis bútortervező irodák, de egyes kommerciális bútorelőállítók is produkálnak még ómódi fazonú és textilmintázatú, szinte földigérő oldalú franciaágyakat az újszellemű változatok mellett, amelyeknek nincsenek lakkozott farészeik, egészben színesek.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

Az ágy a görög-római ókorban

Ágyak és ágyköltemények a középkortól 1700-ig

Az európai ágy 1700 és 1800 között

A 19. század ágykultúrája

(X)
ERFA logó

A 19. század ágykultúrája

A nyugat–keleti dívántól a vaságyakig

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk legutóbbi írásában a textilbevonatos heverőágyak 18. századi karrierjéről szólva jeleztük, hogy sok heverő-modellváltozat született akkoriban; néhány modellt a részletes leírás  mellőzésével meg is neveztünk. A társasélet kényelmét, de akár a délutáni, rövidebb alvást is kitűnően szolgáló, nagyobb darab, párnázott, támlás, gyakran karfás heverőbútorok (kerevetek) elnevezései közül kihagytuk a díványt és a szófát.  Nem mulasztás történt ezzel, csak halogatás.

             Keleti eredetű szavak a most említettek: a díván szó az oszmán-törököknél az államtanácsot is jelentette, mert a tanácsos előkelőségek összeülései puha kerevetekkel övezett kisteremben zajlottak, az arab szuffa szó pedig ház elé kitett, széles, jól párnázható padot jelent eredetileg, amelyen a szomszédokkal együttesen lehet üldögélni. A keleti asszociációk a 18. századi francia bútortervezők számára szokásszerűekké váltak, mert a művelt körökben folyamatos diskurzus folyt a nyugati és keleti kultúra különbségeiről, és nem egyoldalúan a kelet rovására, hanem megállapítva mindkét térfélen sajátlagos értékeket, amelyeket „összefejleszteni”, szintetizálni lenne érdemes (lásd például Montesquieu Perzsa levelek című levélregényét). Ez a fajta keleti irányú érdeklődés a 19. századra is áthúzódott. Goethe 1819-es – tehát már a napóleoni koron túli – verseskötetének címe: Nyugat-keleti díván.

             A napóleoni kor európai lakberendezési divatja a bizarrságig kultiválta a különféle keleti elemeket.  A Bonaparte-birodalmi, egyszóval empire stílus egyszerre jelentette   a klasszicizmus monumentalizálódását, és áttörtté tételét keleti motivikával, illetve a különböző eredetű motívumok egységessé aranyozását és fehérzománcozását, valamint ébenfa-sávozását. A hengerpárnák, amelyek már korábban elterjedtek a jómódú otthonokban, egyre rojtosabbakká- bojtosabbakká váltak, a pompeji és etruszk meg korinthoszi bútorformák egyiptomi és perzsa kiegészítéseket kaptak, talapzatos csónakforma és bronzdíszes, szarkofág-szerű ágyak jelentek meg.

             Az ágybetét tömése már sokhelyt libatoll, szárnypehely volt, de a tengerifű és a különböző állati szőrök sem szorultak még hátra. A forgatható, ablakban vagy erkélyen szellőztethető derékaljak, ágybetétek szinte általánossá váltak. A közép-európai paraszti dunyhák már a 18. században is toll-tömésűek voltak.

            A lakberendezési megkönnyebbedés, középpolgáriasulás, intimizálódás, az egyszerűbb, szerényebb díszesség divatja 1820 tájától 1850 tájáig: a biedermeier. A kényelmi bútorok belsejében az 1820-as évek második felében jelentek meg a kárpitrugók. Elég későn ahhoz képest, hogy acél spirálrugókat az órákban és a hintóknál már a 17. században alkalmaztak.

            A 19. század második felében a különböző stílusok keveredése új szintre lépett. Nem emelkedett ki már domináns, markánsan sajátos stílus, amely egy-egy évtizedben (vagy több-évtizedes szakaszban) jellemzőbb lett volna a korra a többi jelenlévőnél, hacsak nem éppen magát a rendkívül vegyes motivikát, az eklektikát mondjuk domináns stílusnak. De egy-egy európai mikro-körzeten belül is számos eklektikus stílusképlet élt egymás mellett: az egyik nagypolgári lakás másképp volt eklektikus berendezésű mint a másik, nem szólva a kispolgári lakásokról, vagy az elővárosi, illetve vidéki házakról. Eddig nem látott mértékben elterjedtek a vaságyak – először a fogadók, szállodák sokaságában – :  azok az akár egyszerűbb, akár cifrább képzésű fémvázak, amelyek  rugós, vagy trambulinszerű fémhálós, láncszemes aljon többnyire lenvászon lepedővel fedett szőrmatracot hordoztak.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

Az ágy a görög-római ókorban

Ágyak és ágyköltemények a középkortól 1700-ig

Az európai ágy 1700 és 1800 között

(X)
ERFA logó

Az európai ágy 1700 és 1800 között

A heverőágyak első virágkora

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk bútorhistorikus blokkjában legutóbb a 17. századi barokk időszak rövid jellemzéséig jutottunk el, amikor két bútorműves műhelycsoport európai hatása emelkedett ki: a németalföldi polgári stílus és a francia arisztokratikus stílus iskolája.  Nem említettük, de az utóbbi iskola a felület-ívelések kedvéért, minthogy a hajlítástechnika még nem fejlődött ki, sok ragasztást, reszelést és sok lakkot alkalmazott (baluszteres ágyvégek).

          A francia stílushatás a 18. században már elért északkeleten Szentpétervárig, délnyugaton Lisszabonig, sőt az amerikai iker-kontinensig, amint a holland iskola – majd 1750 után az angol – Észak-Amerika gyarmatosságáig. A francia udvari bútorstílus mélységi hatása sem volt csekély, mert nem csupán a nagypolgári szalonokig ért, hanem az íves támlaformák, a kivágatos támlák, a görbített ágy- szék- és zsámoly-lábak a paraszti világ népi barokkjában is visszaköszöntek egyszerűsített formában, textilbevonat nélküli, sötét felületű bútorokon. A fa-ragasztásos, esetleg bronzöntvényes vagy  stukkózott pajzs- inda- gyümölcsfüzér-díszítések  helyett a népi bútorokon egy-egy magányos faragott díszmotívumot helyeztek el. A barokk dekorativitásnak létezett bizonyos előkelőségi társítása, összeházasítása saját ellentétével, a klasszicizmussal, ugyanis az „udvari klasszicizmus” emelkedett szigorúsága harmonizálni tudott a barokk fenséges drámaiságával, nehézkességével. A fenséges vonásokat azonban a 18. század első évtizede múltával unni kezdték – a barokk így rokokóvá könnyebbedett és játékosodott, elbúcsúztatva az udvari klasszicizmust is. Amikor pedig a rokokó váltott már ki ellenhatást, a klasszicizmus nem a korábbi válfajában, hanem mint már elsősorban polgári klasszicizmus tért vissza.

         A reneszánszból örökölt síkmennyezetű ágyakról a barokk mesterdarabok egyre nagyobb hányadánál eltűntek az oszlopok, egyre több lett a magastámlájú félfedeles, sőt, a fedéltelen főágy; a baldachinokat már a szoba vagy terem mennyezetére, esetleg az ágy fölé nyúló fém körvázra erősítették föl, sátorszerűen.  „Lengyel ágynak” nevezték (lit à la polonaise) a feltétlenül falhoz tolandó, egyik hosszanti oldalán is támlázott ágyat. Hollandia felől elterjedtek a külön hálószobák (általában a kisbaldachinos gyermekágy is itt helyezkedett) és az ünneplős tisztaszobák, Franciaország felől pedig a rokokó időszakban az összenyitható kisszobák, kabinetek, budoárok, ahol párnásszékeken, zsámolyokon kívül ülésre-fekvésre egyaránt alkalmas újféle heverőbútoroknak is helye lett: pamlagoknak, kanapéknak, choise-longue-oknak. (A choise-longue, vagyis a „hosszúszék” itthon megszokott írásmódja: sezlon).  A falikárpitozás és a kanapé damaszt- vagy selyemszatén-bevonata meg kellett egyezzen, vagy mintázat dolgában rokonian ki kellett egészítse egymást.  Az angol rokokó bútorfejlesztést elsősorban Thomas Chippendale neve reprezentálja máig, aki a Csatornán túli domináns diófa-használatot a gyarmati eredetű mahagóni használatára cserélte.

          A klasszicizmus visszatérése már a francia forradalom előtt, XVI. Lajos uralkodása idején megkezdődött (Angliában először Robert Adam bútortervezései számíthatók ide), majd a fordulatot a direktórium éveinek párizsi szalonélete tette kétségtelenné.  A textilbevonatokat leszámítva az  antik római formák kultusza jegyében jártak el. A szalontársasági heverők végein a támlák kihajlottak, csigába csavarodtak (méridienne, rekamié, paphose), számos háznál a főágy drapériáit is leszedték, és az ágy mellé kandelábereket állítottak.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

Az ágy a görög-római ókorban

Ágyak és ágyköltemények a középkortól 1700-ig

(X)
ERFA logó

Ágyak és ágyköltemények a középkortól 1700-ig

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt.  A kapcsolódó cikksorozatunk ágyhistóriai blokkjában legutóbb a keresztény későókorig jutottunk, mely időszak során a temetéseknél, hamvasztásoknál is szereplő halotti ágyak történeti letűnte kezdetét vette. Az alvóágy antik alapmodellje viszont –  a könnyű favázas, esztergált, bekötött,     nem nagyon széles fekvőbútor – még csaknem ezer éven át domináns maradt, kevés módosulással. Ami a módosulásokat illeti: az ágyállvány lábai meghosszabbodtak, de nem úgy, hogy a viszonylag alacsony ágyváltozatok is magasabbakká váltak volna, hanem a lábvonalak a fekvőfelület fölé nyúltak, ahol összekötő oldaldeszkákat kaptak. Az alsó-középkoron túli nagyközépkorban (12-13. század), majd még a késő-középkor első felében is (14. század) nagyjából ugyanazt a fekvőbútor-alakzatot látjuk a korabeli domborművi, falfestészeti, táblaképi és kódex-illusztrátori ábrázolásokon, kivéve a hidegebb klímájú tájak hajlékainak festészeti dokumentációját, mert ezt tekintve összetettebb megállapításokra kényszerülünk.  A keskeny, lapos ágy nem volt alkalmas arra, hogy a másutt szokásosnál sokkalta vastagabb, melegebb ágybélést és halmozott ágyneműt hordozzon, ezért az előkelő házaknál már a korai középkorban a mesterek bárddal hasított, nagy térfogatú pallódeszkákból ácsoltak ágykeretet, amelyhez eleve széles, három-négyszemélyes fekvőfelület illett. A rideg románkori várakban a nyílászárás fogyatékosságai miatt is tanácsos volt a nagyágyat elfüggönyözhetővé, körbe-kárpitozhatóvá, már ácsolati vázát nézve is sátorszerűvé, mennyezetessé tenni, oszlopokat alkalmazva. Az ágymennyezet gerendáihoz erősített függönyzet: a korai baldachin. Keleties, bizánci hatás is kiütközött mindebben – minthogy a konstantinápolyi előkelőségi ágyakat könnyebb vetésük ellenére is nagy díszépítményekké formálták, idővel gazdag  faragásokkal, tagozásokkal, berakásokkal.

              A gótika korában a váristálló személyzete változatlanul szalmafészkekben aludt, de az alacsony rangbéliek egy része a felső termek elkárpitozható alvófülkéiben, beépített ágyakban, szekrény-alvóhelyeken. A későgótikus-korareneszánsz korban már fűrészmalmok működtek, így egyre több településen a nagyágyak vastag, komor pallókereteit, zömök oszlopait kecsesebb és világosabb faalkatrészek váltották fel, amelyek enyhe viaszolása kiemelte a természetes színt és erezetet, a mérműves díszítőformáknál is. Hogy a németalföldi reneszánsz    megtartotta a súlyos, nehézkes, sötét ágyvázakat, az már tudatosan választott tájjellegű ízlést fejezett ki.  A díszítés általában visszatért az ornamentikus antik mintákhoz. Az így is díszoltárhoz, dísztrónushoz hasonló főágy fekvősíkja alól kerekes faágyak voltak kigördíthetők, a személyzet egyes bizalmi tagjai számára.   Ilyen szerkezeteket az ispotályok kórtermei és a papi tanintézeti kollégiumok hálótermei is felvonultattak.

              A 16. századi, érett reneszánsz nagy bútorművességi újítása a furnérvágás volt (az ókorban is ismerték, de csak Egyiptomban).  A szálkás, olcsóbb deszkákat el lehetett már fedni csinos falemezekkel, így a szerényebb polgári otthonok ágyai és az előkelőkéi közt csökkent a stílustávolság (orsó-oszlopos ágyak kereskedő-portákon is akadtak).  Innentől a támlaintarziák is fűrésszel készültek. A főágyon kívül alvópad-, vagy ágyszék-jellegű fekvőbútorok szolgáltak a háznál hasonló alapfunkcióval, de házi ravatalozáshoz is alkalmasan.

            A késő-reneszánszban vette kezdetét, de a 17. századi barokk korban vált széleskörű szokássá, hogy a főágy – amely a nappaliban helyezkedett; ekkoriban még nem váltak általánossá a hálószobák –, a térközépre kerüljön (lit de parade) és a ház ura vagy úrnője délelőttönként ágyban fogadja látogatóit  (tisztelők, ügyes-bajos dolgokban eljárók, odarendelt foglalkoztatott személyek, egyéb vendégek). A reprezentatív ágyak úgy váltak már tobzódóan díszesekké, hogy monumentálisabb és egyre kalandosabb szabású baldachin-rendszerük mellett a textilek szinte teljesen elfedték a favázakat: az ívelt támlaformák, ágypárkányok is brokát-bevonatot kaptak.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

Az ágy a görög-római ókorban

(X)
ERFA logó

Az ágy a görög-római ókorban

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt. A cikksorozatunkban legutóbb bemutattuk, hogy az óegyiptomi ágykészítés olyan alapmintákat teremtett a későbbi ágybútor-formázás számára, amelyek a modern korra nézve is meghatározó előlegzésnek  bizonyultak. Az ógörög világ és a római Impérium ágyai tehát az egyiptomi előzményekhez képest nagymérvű alakzati eltéréseket nem mutattak, inkább arról lehet beszélni, hogy a dél-európai ókor ágyhasználati és ágytípus-differenciáltsága a gazdagabb leletanyag alapján sokkalta bővebben dokumentálható, rekonstruálható, és – az egykori keletű görög és latin írott források támasztékának is köszönhetően – a rekonstrukciók precizitási hitelessége is nagyobb fokú.

                 A hét görög bölcs korában (i. e. 6. század) a hellén area asztalosai már gyaluval dolgoztak. A takaros, szép illeszkedésű munkadarabok előállításához nem kellett annyi fedőmunka, díszítés, mint annak előtte, így nem csak az előkelőségeknek lehetett csinos ágyuk, bár, ha épp a hellén pásztorság alvási szokásairól beszélünk, oda az ágykultúra csak igen részlegesen, szórványosan ért el. Az ágyon étkezés antik szokása későbbi. Így az ekkori, magasra lábazott, lábzsámolyos fekvőbútorok, a klinék, csakis alvásra szolgálván, egyszerűbb alakot mutattak, mint évszázadok múltán. Az észak-itáliai etruszkság nagyon hasonló ágyakon aludt, mint a görög városlakók; erről szarkofágok-beli ábrázolások tudósítanak. A görög kliné változásait szintén ábrázolásokból lehet pontosan nyomon követni (domborművek, tanagra-szobrok, fekete- és vörösalakos technikájú vázafestmények). Amikor a nappali kliné-használat is megszokottá vált, vagyis a görög városiak kezdték az otthoni életük jelentősebb részét ágyban élni, a klinék lábai esztergával gömbölyítettekké váltak, dísz-tagoltságot kaptak, sőt, voluta-motívumok (vésetes csigadíszek) jelentek meg rajtuk, a felső ágyrészekhez kényelmesebb, párnázottabb támlák tartoztak. Plasztikusabb, már szobrászati jellegű díszességet azonban csak a római korban öltöttek a vagyonosabb családok (patrícius famíliák) rezidenciáiban meghúzódó ágyak. Az utókori múzeumokra maradt óantik ágymodellek zöme nem faanyagú (még ha a maguk idején ácsolt-faragott volt is az ágyak többsége), hanem bronzból, ezüstből, márványból, ivorból, szaruból van.

                 A római jómódúak átvették a fekvő otthoni élet kultúráját, egyre drapériásabb, egyre dúsabban öltöztetett, egyre cifrább lábú ágyaikkal, amelyeket hordozható változatukban gyaloghintónak nevezünk. Már a falba süllyesztett, elfüggönyözhető kőpadka-fülkék inkább az insulákra (a többemeletes bérházakra), illetve a bordélyokra voltak jellemzők. A gazdagoknál is akadtak csakis alvásra használatos ágyak, nevük lectus cubicularis vagy lectus genialis (kamraágy). Az átriumos lakóház közösségi tereiben viszont oldalfekvéses étkezésre való, és fekve-mulatásra szolgáló nappali és éjszakai ágyak ékeskedtek, köztük háromszemélyes is (lectus discubitorius, lectus tricliniaris), egyik-másik melléktérben pedig iratokkal-dolgozásra és tanulásra elhelyezett ágy várakozott (lectus lucubratorius, bár a leghivatásosabb írástudók, az auctorok pulpitusnál állva olvastak-írtak munkaszobáikban). A halotti ágy, amelyen a házból az égetőhelyre vitték az elhunyt tetemét: lectus funebris, lectus emortualis. A keresztény későókor a lectus funebris-t már koporsóval  helyettesítette.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

(X)
ERFA logó

Az ágy az ókorban – Egyiptom

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt. A kapcsolódó cikksorozatunk bútortörténeti részét folytatva, jelen írásunkkal a bútor-antikvitások – főként az antik ágyfajták – tárgyköréhez érkezünk. Csak most, ugyanis a legkorábbi ágyak – amelyekről az eddigiekben szó volt –, nem antikvitások. Egyrészt azért nem, mert őskunyhók-beli ágy-példányok egyáltalán nem maradtak fenn, sőt, korabeli (nem utókori-rekonstrukciós) ábrázolásaik sem, a maguk idején pedig természetesen nem számítottak azok antikvitásoknak. Másrészt amúgy is meg szokás különböztetni egymástól az ősi és az az antik módon régi dolgokat. Az „antik” jelző négy tulajdonságot foglal össze. Nem egyszerűen a letűnt korbeli jelleget (1) különbözteti meg az aktuálisan korszerű jellegtől, hanem arra is utal, hogy magasan fejlett  civilizációs-kulturális közegből (2) származik az a holmi, vagy más dolog, amire vonatkoztatjuk. A dorongnyelű kőbalta régibb, mint az antik szekercék.  Mondhatnánk ugyan, hogy az ősidőkben is voltak relatíve kiugróan fejlett keramikus stb. térségek, de gyakorlatilag nem szokás a haladott ókor előtti antik tárgyegyüttesekről beszélni. Amit az ógörögök barbárnak mondtak, az nem „antik” (3).   További megszorítás, hogy elsődlegesen európai vonatkozású a jelző: az egyiptomi leletkincsre, vagy a felső-Jangce vidékén talált ezeréves pipafaragásokra nem, vagy ritkán használatos. Más a helyzet azokkal a távolkeleti tárgyakkal, szőnyegekkel, nagyméretű díszvázákkal, asztalkákkal, zsámolyokkal, paravánokkal, lampionokkal, sakk-készletekkel stb., amelyeknek a 18-19. században divatja támadt Londonban és a kontinentális Európában, így terjedelmes helyük lett a párizsi antikváriumok zsúfolt raktereiben is. A „legantikabb antikvitás” azonban nem más, mint a legrégebbi nem-ősi európaiság, vagyis az ókori görög és latin kultúra és civilizáció.

                  Mégis, a legrégebbi máig fennmaradt ágy, amely Egyiptomban készült, kb. 4700 éve, királynéi használatra, teljességgel antik benyomást tesz ránk. Mivel legtöbbünk nincs archeológus-szakértői fokon beavatva morfologikus apróságokba: ha nem tájékoztatnának, hogy fáraó-feleségnek a helybeni megrendelésű ágya volt ez, tétovázás nélkül elhinnénk akár azt az állítást is, hogy egy Vergilius-kori római hetéra alkottatta meg magának. A széles ágykeretet patás állat-végtagokat mintázó, fél méternél valamivel hosszabb, faragott ágylábak tartják; a mester (eszterga híján) aranyszínű vastag kitteléssel tette a felületeket simává, az összeépítési csomópontok durvaságát fedetté. A fekvőfelület széles, hosszantian alig bővebb, alakja tehát viszonylag tömzsi négyszög; az ágyszélek közé pálmarost- vagy háncsháló van kifeszítve, erre kerültek egykor a puhább kényelmi rétegek.  Az ágy egyik végében keretszerű támla látható, a másik végében odaapplikált nyaktámasz, amely hajviselet-kíméletre is szolgált – ilyen toldalékrészt az egyidejű kínai ágyakon is alkalmaztak az ottani kézműiparosok. Egyiptomi ágy-ábrázolások már az i. e. 4. évezred végéről is fennmaradtak, így tudni lehet nemesfém-, gyöngyház-, illetve elefántcsont-berakásokról is a Nílus-környéki előkelőségi ágyaknál, valamint a gyékény-dobrész helyén bőrhevederekről, amelyek matracféléket tartottak. A moszkitók ellen már akkor védtek ágyfüggönyök, a bútor köré helyezett állványokra rendezve.  A „csupán” háromezer-néhányszáz éves Tutankhamen (Tutenhamon) -sírból tábori ágyak is előkerültek, fém csuklópántokkal, duplán összehajthatóan.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

(X)
ERFA logó

Az ágy fogalmi dualizmusa

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt.  A cikksorozatunkban legutóbb rászorultunk a civilizáció lényegének alkalmi felvázolására. Az ott elmondottakhoz bútortörténeti átekintésünk szempontjából sem fölösleges hozzátennünk azt, hogy a jelenkorban is léteznek Földünkön a civilizációtól befolyásolatlan emberlakta területek, bár épp háborítatlannak nevezni félrevezető volna ezeket.  Nem horda-életmódú kisnépek élnek ezeken a zárvány-területeken, hanem olyan őstársadalmi jellegű közösségek, amelyek igen régen „civilizációt” képviseltek volna más kisnépek életmodelljéhez képest – ha már létezett volna akkor ez a szó. Ernst Bloch, 20. századi teoretikus, megkülönböztette az óra mutatta időt és az eltérő korszakokat hordozó különböző terek idejét. Az időt flexibilis nagyságnak tekintve „látszólagos egyidejűségről” beszélt annak kapcsán, hogy „a mai napon”, pontban 11 órakor egyszerre mozognak a világban  – mondjuk, Dél-Amerika tájait véve csak figyelembe – a neolitban élő emberek, a haladott ókorban élők és a modern korban élők. De más párhuzamossági játékai is mutatkoznak a szokástörténetnek. Fekvőbútorok hozzávetőlegesen számítva    öt- , öt és félezer éve léteznek, ám a földön alvás (nem a puszta földön) mégis csupán három évszázada számít szükségmegoldásnak Európában.  A szükségmegoldás nem jelent eleve ritkaságot is: a magyar Alföldön  a 20. század jelentős részében még elég elterjedt volt a  szezonális udvarra-ágyazás, derékaljjal, nem szólva a pásztorbundákról. A keleti (ázsiai) lakószokások pedig jómódú hajlékokban is máig őrzik az ősemléket, illetve a földön alvás ókori és középkori fejlesztett módjainak emlékét (párnázott gyékények stb.).

             Az „ágy” szót az újkor elején Európa népei még olyannyira kettős értelemben használták, hogy az angol „bed” elsősorban a földre is helyezhető alvóprémeket és textíliákat, szalma-, lomb-, és tollzsákokat jelentette, együtt a hálót a nappali lakótértől elválasztó függönyökkel. Ha a bútort akarták felemlegetni, „bed stead”-et kellett mondani, az viszont csupán az üres fekvőbútor-szerkezetre vonatkozott.  A ma is élő „ágyat vet” kifejezés maga is a földre ágyazás gyakorlata felől származik. Magyarországon – mint Zentai Tünde etnográfus ágytörténeti könyve informál erről (2002, Pannónia Könyvek) – még 1970-ben sem kevés olyan falusi, idős ember élt, aki az „ágy” szót kizárólag „ágynemű”-értelemben használta. A folklorikus rituálékban a „viszik a menyasszony ágyát!”-felkiáltás a dísz-ágynemű hurcolását, a falunépnek történő bemutatását hírelte, mely vagyonholmi az eljárás végeztével  állványra vagy nyoszolyára került.  A dekoratívan felpolcolt-megadjusztált ágynemű és a megtartó nyoszolya falusi együttesét, amelynek a „tisztaszobában” kellett állnia, „vetett ágynak” nevezték.

              A matrac – az ágybetét – ágyszerkezet nélküli, mintegy bútorpótlékként történő használata nem számít földön-alvásnak, másképpen mondva, a matrac, bár eredetileg ágytartalom, de mégsem ágynemű (mint a pokróc, a lepedő, a paplan, a párna). Az ágy: ma elsődlegesen bútort jelent, mégpedig ez a jelentés a betéttel együttesen értett kemény ágyszerkezetet foglalja magába (az ágy-váz még nem ágy). Olyan bútor ez, amelynek a hosszanti szélére éppúgy ráülhetünk, mint egy székre (vagyis amikor az ágyon-ülésből felállunk, nincs különösebb szükség kézi támaszkodásra, fogódzásra, kecmergésre). A különállóan használt matrac tehát csak amolyan ágyhelyettesítő. A megágyazás azonban (mely cselekvés gyakorlatilag „ágyneműzést” jelent), „nincs ágyhoz kötve”.
Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

(X)
ERFA logó