A szociális gazdaságról

A Lajtorja Program eddigi cikksorozatában a for-profit vállalatok társadalmi-felelősségi kérdéseivel foglalkoztunk, most rátérünk a korszerű nonprofit (nem nyereségtelen, hanem a nyereséget belső elosztás helyett társadalmi célra fordító) tevékenység és az általa generált szerveződések financiális életképességének, az ilyen működések gazdaságilag is értelmezhető szerepvitelének kérdéseire.

korszerűséget a főként társadalmi célú szervezeteknél, vállalkozásoknál a következő vonások jelentik. 1. Az adományozói, illetve gyám-típusú pártfogói attitüd már nem elsődleges náluk, a hagyományos jótékonysági elemek legfeljebb kiegészítésképp vannak jelen. 2. A közhivatalokkal való viszonyukban független partnerekké lépnek elő, autonómiájukat növelve azáltal, hogy a forrásokhoz jutás érdekében hasznosítani kezdik a fogyasztói sokféleségből adódó lehetőségeket. 3. A foglalkoztatásbővítés, munkahelyteremtés, kisvállalkozás-szaporítás igyekezete – a for-profit szférával is kapcsolatkereső módon – erősebb, mint a hagyományos nonprofit szervezeteknél. 4. Olyan önigazgató szerveződéseket programoznak, ahol a tulajdonosi szerkezet biztosítja minden érdekelt részvételét a döntésekben.  5. Olyan formációk soktagú mezőnyében vesznek  részt, amelyek a nagy, országos figyelmű szervezeteknél kisebbek, mozgékonyabbak, kisrégiókra, települési csoportokra összpontosítanak. 6. Figyelik, milyen, a piacon nem vagy alig szereplő szolgáltatásokra, újító termékekre volna kereslet, a jobb helyzetűek valamely kielégítetlen térségi igénye és a hátrányos munkaerőpiaci helyzetűek szociális szükségleti gondja  hogyan találhat közös feloldásban egymásra.

A mai nonprofit szemléletben tehát központi helyezkedésű bizonyos szerveződés-szaporító szándék: olyan szövetkezések „kitermelésének” szándéka, amelyek társadalmi hasznossága közvetlenül is (tagjaik számára), és közvetetten is (térségi és országos közegük számára) belátható, miközben gazdaságilag rentábilisak.  Amit egy-egy ország szociális gazdaságának nevezünk, az az így felhalmozódó eredmény. Vagyis nem egyes nonprofit gazdasági társulások adott formáját illeti ez a név – nem szinonimája például a szociális szövetkezet kifejezésnek – hanem szféra-megjelölés, a nemzetgazdaság egy egész belső vonulatát, százalékosan mérhető hányadát jelenti.  Szokás harmadik szektornak is mondani, köztes státuszú tevékenységi szektornak a közintézményi és a piaci szféra közt.

A szociális gazdaság jelenségéről nem könnyű általánosan érvényes megállapításokat tenni: évtizedek sora óta alakul, különböző országokban különböző arculatot mutat, más-más korlátai és más-más értékkapcsolatai, kilátásai tűnnek hangsúlyosabbnak itt és itt ekkor, mint amott amakkor. Ezért   természetesen bizonytalan a jelenséget értelmező fogalom is, egész fogalomváltozat-csokor van már jóideje forgalomban róla, ami az idevágó tapasztalatok bonyodalmasságát, nehezen összerendezhető voltát jelzi. A tényleges helyi tendenciákra maguk a fogalmi eltérések is hatnak. Következő írásunkban ezeket az értelmezési problémákat igyekszünk összefoglalni.

Addig is…

Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!

A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

(X)
Széchenyi2020 ESZA alsó

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>