Bevezetés az ergonómiába – a szakterület haladott fejlődése

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban a legutóbbi alkalommal a tudományos szintű ergonómia korai fejlődéséről írtunk; ez a szakasz 1960 körül ért véget. A ’60-as évekbeli, ide vonatkozó változás abban mutatkozott meg, hogy felülkerekedett a rendszerelméleti megközelítés, és a komplexen értelmezett munkakörnyezeti humanizálás törekvése.

                  Az ember–gép–környezet-rendszer optimalizálásának már csak a fogalmát is időigényes volt kialakítani, hiszen ehhez előbb el kellett végezni – igen körültekintően – a kölcsönható rendszerelemek   számbavételét, és ezeket az elemeket is elemezni, megvizsgálni rész-összetevőiket. Ugyanakkor a humanizációs törekvés eleve a munkahatékonyság javuló tendenciájának opciójával értelmeződött, az eredményesebb munkavégzés törekvésének a keretébe illeszkedett, vagyis a munkafeladatok megkövetelte feltételek megszabásán belül kellett felmérni a munkavégző személy(eke)t körülvevő fizikai, kémiai, biológiai, pszichológiai, szervezeti, társadalmi és kulturális tényezőket, ezek ténylegességének kedvező módosítási lehetőségeit. Az ergonomikus munkarendszert éppúgy alá kell vetni validációnak és verifikációnak (a minőségbiztosítás és az igazoló minőség-ellenőrzés analitikus módszereinek) mint valamely terméket vagy szolgáltatást. Egy jól igazolódó, közérzetjavító munkarendszerben nem csak úgy adódnak-eltűnnek a munkakörök, hanem megtervezésük a normális, amely gördülékennyé is válik, és az ergonómia a munkakör-tervezést is meghatározza.

                  Természetszerűleg már a ’60-as években kitűnt, hogy egy-egy kidolgozott ipari munkarendszer (vagy hasonló szemléleti elvű katonai, űrkutatási működési rendszer) mintájára megalkothatók és megalkotandók ergonomikus oktatási kontextusú rendszerek is, amint persze létrehozhatók közéleti érdekeltségű vagy éppen szabadidős tevékenységeket adjusztáló ilyenféle rendszerek is.

                Az 1970-es évek meghozták egyrészt az ergonomikus szemlélet immár mérhetőbbé váló valóságos kiterjesztését a munkarendszereken túlra, másrészt a munkavállalói érdekképviseletek felerősödésén át felgyorsították az ergonomikus munkarendszerek jogi előmenetelét, és 1977-ben Svédországban megszületett a fejlett világ első direkten komplex-munkakörnyezeti tárgyú törvénye. A termék-ergonómiában megnövekedett a piac szerepe: a piaci feszítőerő-növekmény előhívta a vásárlóerő szempontjából is rétegspecifikus ergonómiai megoldások virágzását (az ilyen megoldások jelentős hányada aztán idővel „alábbszáll”, szélesebb köz-elérhetőségűvé válik).

                Következő írásunkban folytatjuk rövid történeti áttekintésünket.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Előző írások:
Bevezetés az ergonómiába – a kifejezés eredete

Bevezetés az ergonómiába – szakterületi ágak

Bevezetés az ergonómiába – a szakterület korai fejlődése

(X)
ERFA logó

Bevezetés az ergonómiába – a szakterület korai fejlődése

Anfineo HungaryFolytatva az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk első tematikus blokkját, mostani írásunkban az ergonómiai szakterület történeti kibontakozását kezdjük áttekinteni.

               Bár természetesen a modern kort megelőzően is létezett olyasmi, amit ma ipari formatervezésnek mondunk, és akkor is zajlottak ilyen célú kísérleti munkálatok, sokszor nem is minden ergonómiai érzék nélkül, ám amíg bizonyos tervezési szempontok tudatos, célzatos szisztematizálása nem történt meg, addig csak az ergonómia előkészítő idejéről vagy naiv korszakáról beszélhetünk, márpedig a jelzett szisztematizálás Jastrzębowski úttörése után csaknem száz évvel, a II. világháborút követően vette határozott kezdetét. Még a ’40-es éveken belül előállt New Yorkban az első címzetesen ergonómiai kutatótársaság, megjelent az első szakszerű kézikönyv és az új tudományág korai folyóirata is, majd az ’50-es években laboratóriumok létesültek az ergonómiai szempontrendszer tökéletesítésére. Első nemzetközi társaság (IEA): 1957; első szakági világkongresszus (Stockholmban): 1959.

              Noha az 1949-es alap-kézikönyv kísérleti pszichológiai műnek minősítette önmagát, vagyis nyomatékosan jelezte, hogy a termékelőállító gépek dolgában az emberi tényezőt nem pusztán biomechanikailag és idegfiziológiailag értelmezi (sőt, még azt is prognosztizálta a könyv, hogy az ergonómiai szemléletben előbb-utóbb erőre kap a szociologikus dimenzió is), az első másfél évtizedet, tehát az 1960-ban lezáruló időszakot mégis az antropometriai ismerethasznosítás lendülete, illetve a végtagok/ujjak szenzomotoros kompatibilitása iránti érdeklődés határozta meg ebben a kutatási-tervezési szakmában. Mondhatjuk, az ergonómia biztosan teherbíró gyakorlati megalapozásaként még a „fogantyúk és skálák ergonómiája” dominált, bevonva inspirációs bázisainak körébe az üzemi munkatevékenység dolgában is relevánsnak ítélt háborús tapasztalatokat (az ipari munkagépeket illető fejlesztési eredmények aztán visszahatottak a katonai szférára, a megújuló katonai műszaki felszerelések – nem csupán a közvetlen fegyverek – egyre jobb kezelhetőségére, karbantarthatóságára, használatuk egyre jobb kitanulhatóságára). A ’60-as évekre az újonnani gyártású gépeknek, géprészeknek nemcsak az alakja, hanem a differenciált anyagmegválasztás, a méretviszonyok, a jelzőelemek és kezelőelemek elhelyezési kultúrája már mind magán viselte az ergonómiai szemlélet jegyeit, ahogyan ez a két világháború közt, a Ford-féle futószalag stb. korában még nem volt így.

             Legközelebbi írásunkban az ergonómia nagy komplexizációjának évtizedeivel foglalkozunk. Annyit azonban már most előre kell bocsátanunk,

hogy „a fogantyúk és skálák klasszikus ergonómiájának” fejlődése azóta sem állt

meg, nem ért – talán nem is érhet – véget: az ergonómiai kutatások új ágai felől (illetve egyáltalán az új technikai lehetőségek által) folytonosan új impulzusok érték/érik a klasszikus ágat is, amely újabb meg újabb megoldandó problémák elé kerül.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Előző írások:
Bevezetés az ergonómiába – a kifejezés eredete

Bevezetés az ergonómiába – szakterületi ágak

(X)
ERFA logó

Bevezetés az ergonómiába – szakterületi ágak

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk előző írásában az ergonómia fogalmát körvonalazva talán még nem hangsúlyoztuk eléggé, hogy bár ez a tudományág kölcsönhatások vizsgálatán át fejlődik, de nem annyira a munkavégző ember alkalmazkodásának segítése a célja, mint inkább a munkakörnyezet „alkalmazkodásának” szorgalmazása, a környezet emberhez-igazítása, általános embertani készültségű, valamint csoportos és egyéni adottságokat is figyelembe vevő, tudatos és módszeres alakítása. (A munkavégző embernek, ha már kondicionált a maga munkateljesítményének javítására, úgy az ergonómia felől nézve elsősorban önnön épségi érdekeihez kell alkalmazkodnia, vagyis feladva rossz szokásokat, élnie az ergonomizált környezet adta lehetőségekkel, vagy – rosszabb esetben – kifogásolnia az elégtelenül ergonomizált környezetet –  tudniillik a nem-szükségszerű nehézségekkel terhelt, fölöslegesen károsító környezetet – ,  törekednie bizonyos ergonomikus alapismeretek érvényesítésére.)  Arra azonban határozottan utaltunk, hogy nem csupán a munkaeszközök, a tárgyi munkakörnyezet formavilága és fizikai-kémiai összetétele áll az ergonómia fókuszában, hanem foghatatlan dolgok is, például a munkavégzés-kori levegőjárás, hanghatások vagy a szervezési/logisztikai képletek.

              A tárgyi munkakörnyezettel foglalkozó ergonómiai kutatások és gyártáskori alkalmazások főként a termék-ergonómia körébe tartoznak, míg a munkafolyamat-ergonómia a termék-ergonómiai eredményeket összekapcsoltan nézi egyéb munka közbeni hatások vizsgálatával, egész munkarendszerek tervezéséhez nyújtva nagyszámú hatékonyító támpontot.  Harmadik ágnak tekinthetjük a szoftverergonómia területét, amely az információtartalmak közvetítésének, elrendezésének, kezelhetőségi javításának, feldolgozásuk könnyítésének módjait tárja fel: hogyan lehetnek az információforgalmi fázisok a résztvevő emberek számára minél kevésbé fárasztóak anélkül, hogy az információtartalmak csonkulnának vagy szimplifikálódnának. Ha itt tartunk, nem hagyhatjuk említetlenül azt sem, hogy felhalmozódtak meta-ergonómiai ismeretek is, az ergonómiai kutatások illetve a munkaállomás-értékelések fejlődő módszerválasztékát, metodikai kincsét illetően.

             Egyelőre csupán a fő ergonómiai ágakat soroltuk fel. Mindegyikük maga is al-ágakra tagolódik, illetve ezeknek sorra megvannak a különböző aspektusaik, mint az ember–gép-rendszer tekintetében a „technikai alrendszer” meg az „emberi alrendszer” (és nemcsak ez a kettő). Ha mondjuk épp az „emberi alrendszert” tekintjük, ez is – attól függően, micsoda éppen egy ergonómiai elemzés célja – felbontható további rész-szempontokra, az antropometriától az emocionális tényezők szempontjáig, és persze az említett előbbi vagy utóbbi szempont is részletezhető, tovább bontható.

              Cikksorozatunkat elsősorban a termék-ergonómia irányában igyekszünk elmélyíteni, de ehhez szükség lesz módszerek, vizsgálati technikák ismertetésére is.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)
ERFA logó

Bevezetés az ergonómiába – a kifejezés eredete

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt.  Minthogy a program központi részét különleges használati értékű ülőbútorok gyártási projektje jelenti, mégpedig ez a bútor-projekt kiemelten egészségmegőrzési és aktivitásnövelő szempontú, így természetesen az ergonómia kérdéseivel kezdjük, vagyis annak az alkalmazott tudománynak a problémáival és eredményeivel, amelynek törekvése az ember és a tárgyi munkakörnyezet, illetve a munkafolyamati egyéb körülmények kapcsolatának optimalizációja.  (A kereskedelemben sok olyan bútort is „ergonomikusnak” neveznek, amely nem különösebben felel meg ennek a jelzőnek, csak épp a formatervezés többé-kevésbé figyelembe vette az ergonómia egyik-másik tanácsát. Esetünkben viszont nagyban más a formatervezési kiindulás: itt a direkten ergonomista komplex szemlélet találkozik a design iránti érzékkel.)  Az ergonómiai vizsgálódások aztán magától értetődően átvezetnek bennünket egyfelől az antropometria, a biomechanika, az ortopédia/ortodinamika és a reumatológia, a rokkantság, az időskori vérkeringési betegségek, és másfelől a bútoriparban használatos fizikai anyagok témáihoz. Szó lesz továbbá a bútor-elhelyezésekről, illetve kiterjedtebben az otthoni életvitel javíthatóságáról, főleg ami a nem idős megváltozott munkaképességűeket és az idős generációkat illeti.

               Az ergonómia kifejezést a 19. század dereka táján alkotta meg egy tudós lengyel feltaláló, Wojciech Jastrzębowski (lépése azonban még korántsem jelentette a „munkatudomány” fellendülését). Két antik szót társított: az ógörög ergont, amely „munkát” jelent és a nomoszt, amely (egyik jelentésében) a megismerhető törvényre, illetve az arról szóló tanításra vonatkozik. Aki nincs tisztában a kifejezés eredetével, azt is hiheti – mint vélik is nem kevesen – , hogy az ergonómia a bútorok és használati tárgyak  „testbarát” jellegének általános  formatudománya, szóval nem kiemelten a munkához volna köze, hanem szórakozás, kirándulás, pihenés, magántevékenységek esetén is valahogy a kényelmi és az egészségi előnyök együttes fokozásához. Eszerint olyan formaalakítási tudásról volna szó, amely által kevésbé fárasztó valamit vinni, viselni, ügyesebben lehet valamit megfogni, kezelni, valamint amely által élvezhetőbben lehet ülni, vagy elheverni anélkül, hogy elterelődnénk a jó testtartás szabályaitól. Nos, akik eképp értik az „ergonómia” kifejezést, bár nem értik jól, de azért nem is tévednek igen nagyot. Hogyan lehetséges ez? Az ergonómia ki- és továbbfejlődését nem a kényelemigény, hanem munkateljesítmény-összefüggésű gazdasági érdekek hívták elő, a munkavállalói jogok nagymérvű előretörésének körülményei közt, amikor a termelésnövelés alacsonyrendű, durva módszerei helyett máshoz kellett folyamodni. A folyamat még csak nem is elsődlegesen egészségvédelmi kiindulású volt (noha a preventív szemlélet számára világos, hogy az egészségvédelemnek, betegségmegelőzésnek is erősen megvan a gazdasági oldala, céges szempontú és nemzetgazdasági fontossága). Ám az ergonómiai kutatások eredményei aztán valóban nem csupán az irodai, gépcsarnoki stb. munkavégzés területén hasznosultak, érvényesülésük ennél már valamelyest kiterjedtebbé vált, vagyis az ergonómia alkalmazásának expanziójáról beszélhetünk (lakások, oktatási intézmények, közlekedés, hobbisportok).

Legközelebbi írásunkban már valamivel többre jutunk: rátérhetünk most már az említett kutatások főbb irányaira.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)
ERFA logó