Az egészséges ágy

Amint a konfekciós öltönyökkel, úgy vagyunk a gyártáskor átlagosított ágymodellekkel is.

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk nemrég indított blokkját az egészségileg helyes, de nem gyógyjellegű pihenési ágyhasználat témakörében. Eltérően előző két írásunktól, most inkább az ágyminőség tárgyias jegyei felől, és nem a használói testtartások áttekintése felől közelítjük meg ugyanazt a témakört. Az eddigiekben ugyan már szóltunk „túl puha” és „túl kemény” ágyakról, de éppen a megfelelő állagú ágyak jellemzőit, testünkre tett hatásukat nem mutattuk be.

                 Az „egészséges ágy” természetesen egészségbarát ágyat, egészségvédelmileg jól használható ágyat jelent: az ágy nem önmaga számára, hanem használója számára kell, hogy egészséges legyen.  Ennél a szimpla megállapításnál máris beleütközünk bizonyos bonyodalomba: nincs általánosan optimális ágy, vagyis a legegészségesebb ágymodell nem minden egészséges ember számára ugyanaz, hát még, ha a testalkatokon kívül figyelembe vesszük azt is, hogy számosan vannak köztünk derékfájósabbak, és/vagy vérnyomás-problémásak stb.  Az ágy-alapszerkezet, a tartóelem-specialitások  és a használó személy kölcsön-affinitása sem mellékes, de legnagyobb jelentősége az ágybetétnek van, ha ideértjük ennek viszonyát is a tartóelemekhez. Az ergonomikus matracok belső tagolása a különböző ergonomikus testzónákhoz igazodik (tehát a matrac nem mindenütt egyazon tömöttségi vagy lágysági fokon támasztja alá a testet, hanem sávonként kiszámított eltérésekkel), miközben a fekvő személy teste egyik szakaszon sem sejdít rá (hála az eltalált alkotórész-arányoknak)  a matracot tartó – esetleg flexibilis – szerkezetre, No de akadnak olyan kurta lábú, és ehhez képest aránytalanul megnyúlt felsőtestű, vagy épp hosszúlábú-karú, és ehhez képest meglepően tömör, zömök  felsőtestű emberek, akiknek elnyújtózási esetében a matracbelső átlagolt ergonomikus tagolása csak zavart okoz. Megintcsak alkati alapon –  vagy nem gyorsan múló különleges állapoti alapon (patologikum nélkül) –  előfordul, hogy valaki testének hőháztartása, illetve párolgása nem jelentéktelen mértékben eltér az átlagostól. Ilyen esetben a PUR-habos derékalj-párnázatok igen kellemetleneknek bizonyulnak: sem hővezető képességük, sem légáteresztésük, sem vízgőz-áteresztésük nem megfelelő ahhoz, hogy az alvó ne riadjon fel csurom izzadtságban. A jól szellőzés és szellőztethetőség követelménye a legmobilabb ágyrészekre, az ágyneműre is vonatkozik.

                 Egy biztos:   a  jól   kiválasztott  ágy    kiegyensúlyozottan      felveszi

használójának –  vagy, ha az ágy többszemélyes, használóinak – a teljes súlyát és

testvonalait. A testvonalak felvétele persze az alvás tartamára értendő. A fekvőfelületre történő test-benyomódások sem mély süppedéssé nem szabad váljanak, sem a határozatlanságig csekély mértékűek nem szabad maradjanak: a test bemélyedő részét ölelnie kell a bemélyedő ágyfelületnek, miközben a benyomódás körül a benyomódással egyenes arányban, rugalmasan kell megnövekedjék a megtámasztó ellenerő.

                 Bár a 70 cm-es fekvőfelület-magasság számít medicinálisan a legjobbnak, nagyon népszerű a 40-45 cm-es ágymagasság.  Ha emellett döntöttünk, az éjjeliszekrény, amelyre kinyúlkálunk, ennél a vertikális intervallumnál  ne legyen magasabb, vagy alacsonyabb. Az alvás helyszínéül szolgáló helyiség levegője minden alkalommal,  az ágybetétek állapota pedig évente alaposan ellenőrzendő.  Ha az ágyfej a falhoz illeszkedik, belső főfalat válasszunk, ne a télen hideg házfronti főfalat.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Az egészséges fekvés – alapvetés

Az egészséges fekvés – kiegészítő részletek

(X)
ERFA logó

Az egészséges fekvés – kiegészítő részletek

Sokan nem figyelnek a  párnahasználat szabályaira, és ezzel nem keveset veszítenek.

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban legutóbb az alváskori hanyatt- és oldalfekvés összefüggésében írtunk a fekvőfelület, az ágybetét kiválasztásának legfontosabb szempontjairól. A fekvéskori testtartásokkal kapcsolatos, tudni érdemes dolgok köre természetesen jóval bővebb az általunk eddig érintetteknél.

            Hasonfekvésnél például a gerinchelyzeti optimum kedvéért tanácsos kispárnát helyezni a hasunk alá. Ilyenkor a fejpárna szükségtelen, sőt, bántóan fokozhatja a deréktáj homorulatát. Ha alváskor szeretjük homlokunkat-arcunkat karunkkal megtámasztani, a fejpárna alkalmazása hasonfekvésnél már különösen rossz.

            Ha valaki szokásszerűen oldalfekvésben tölti alvóidejének legnagyobb részét, jó tudnia, hogy oldalfekvésnél is segítheti a jó álmot a nem-fejtájéki vánkoshasználat.   Párna, vagy összehajtott takaró elhelyezése a behajlított  térdízületek közé és a csípőízület alá, stabilizálja a medencét, miközben fejpárnát is jó lehet használnunk, még akkor is, ha olykor feji kartámasszal alszunk. Ehhez ugyan a magas, nagyméretű vánkosok kerülendők, de ez általában is igaz. A kisméretű, könnyebben mozgatható és formázható párnák nyakszirthez-simulása (hanyattfekvésben) hamarabb és megfelelőbben elérhető. Mégis, a magas vérnyomásúaknak jobb viszonylag magas párnát használniuk, míg az alacsony vérnyomásúaknak az átlagnál is laposabb párna kell. Normális vérnyomásnál oldalfekvésben a nyak és a váll közti háromszöget a párna biztosan ki kell töltse.

             Amint a kényelmes fotelek huzamos használatakor a teljesen egészséges ember is jól teszi, ha időnként fölteszi egy zsámolyra, vagy egy másik székre egyik vagy másik lábát (keringési segítség a vénás visszafolyásra gondolva), illetve izeg-mozog olykor, hogy porckorong-terhelődései erre-arra módosuljanak, variálódjanak,  úgy a nem alváskori, csak ébren pihenő ágyra-fekvés jó alkalmat jelent a gerinc teljes kilazítására. A gerincterhelés lehető legnagyobb lecsökkentését lépcsőszerű pózzal érjük el: hanyattvetjük magunkat, nyakunk alá mondjuk hengerpárna kerül, lábunkat ha nem is felhúzzuk, de enyhén hajlítva saroktámasztjuk, karunkat kicsit behajlítva előretesszük. Ha a térd valamivel magasabban áll a medencénél,  akkor simul el a legjobban a lumbalis lordosis (az ágyéki görbület).

            Gerincünk számára az ágyból felkeléskor a következő eljárás a

legkedvezőbb: hirtelen kiugrás helyett lassú kigurulás az ágyszélre, ott könyök- illetve kartámasszal ülő helyzetbe egyenesedni (térd derészögben, lábfej már a földön) és nyugodtan felállni. A gerinc eddigre előalkalmazkodott az álló helyzethez.

              Következő írásukban az egészséges fekvés részletezését más hangsúllyal folytatjuk: elsősorban már nem testrészeink, hanem olyan ágyak alakzatát, paramétereit fogjuk magyarázni, amelyek a rendszeres jó alvás lehetőségének optimumát biztosítják, továbbá egyéb körülményekről is szólunk ugyanazon lehetőségek dolgában.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Az egészséges fekvés – alapvetés

(X)
ERFA logó

Az egészséges fekvés – alapvetés

Alváskori gerinctartásunkat, helyzetváltoztatásainkat ne a fekhely egyenetlenségei, vagy szélsőséges állag-sajátságai vezéreljék

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk előző, bútorhistóriai blokkjában az egészségügyi szempontokat csak esetlegesen, elvétve érintettük, a továbbiakban viszont éppen ezeket emeljük előtérbe. Ha az egészségi szempontokat az általunk használt bútorokra vonatkoztatjuk, az így összegyűjthető ismeretek éppúgy kétfelé csoportosulnak, mint amikor épp járművekről, netán lábbeli-viseletekről, vagy ételekről van szó: egyrészt betegségmegelőző (egészségfenntartó), másrészt pedig gyógyászati ismeretekről beszélhetünk. Bár a két egészségügyi tematika közt nincs falszerű  elválasztottság (hiszen ágyak, székek gyógyászati kialakításának preventív védő-funkciót is tulajdoníthatunk, ha nem is a  figyelembe vett betegséget,  hanem annak lehetséges szövődményeződését, elfajulását illetően), de nagyon széles átfedés sincs köztük.  Ahogyan nem jótékony dolog akár csak negyed-dioptriás szemüveget viselnie annak, akinek kitűnően működik a szeme, vagy nem ajánlatos sokat tartózkodni rokkantaknak való kerekesszékben annak, aki egyáltalában nem mozgáskorlátozott, úgy a teljességgel normális emberi testhez szabott, fokozottan ergonomikus fekvő- és ülőalkalmatosságok nem biztos, hogy előnyösebbek a testi fogyatékkal élő ember számára bármely „kevésbé intelligens” bútornál; adott esetben még hátrányosabb is lehet az előbbi. Mostani írásunkban a gyógyeszközökre nem szoruló, egészséges emberi test fekvő – ébren pihenő és alváskori – helyzetét illetően teszünk néhány egészségtani megállapítást, anélkül, hogy máris kiemelnénk és átfogalmaznánk  azt, ami   ismertetésünkben nem csupán az ép testű emberekre vonatkozik. Később, amikor a gyógyászati ágyakkal foglalkozunk majd, még visszatérünk az itt elmondottakra.

              Nem jó, ha a fekvő személy gerince a személy szándékától függetlenül – a fekvőfelület formája és állaga miatt –  egyes szakaszain továbbgörbül a normális tartáshoz képest. (Más az az eset, amikor valaki merőben a saját helyzetvariálási kedve szerint oldalvást összekucorodik, időlegesen gerincet görbít az ágyban.) A túl puha fekhely „önhatalmúlag” megsüllyeszti, túlsüllyeszti a nehezebb testpontokat, így például  hanyattfekvésnél a medence-csontozati részt: ha sokszor alszunk így, egyrészt az ágy süppedéses egyenetlenségeket fog mutatni, másrészt hátgerincünk deformálódni kezd, és egyre kényelmetlenebbé, egyre nehezebben korrigálhatóvá válik az a tartás, amire az elején ügyet sem vetettünk. Pedig a fekvő testalak kismértékű besüllyedése fontos volna, mert túl kemény ágy esetén (vagy ha a fekvőfelület úgy egyenetlen, hogy kemény kidudorodásai vannak),  a comb, a medencecsont és a hát besüllyedése elégtelen, alakszerűtlen lesz, illetve az oldalfekvés elzsibbasztja a vállat és a kart, ami nyakfájdalomhoz is vezet. Gyakori helyzetmódosításokra kényszerülve az álmunk nyugtalan lesz, kevéssé pihentető.  Jelentékeny különbség van a viszonylag kemény-lapos (de nem rugalmatlan) és a túl kemény fekvőfelület közt. A viszonylag kemény, de rugalmas fekhely a nagyobb darab, nagyobb testsúlyú emberek számára gerincbarát. A viszonylag puha fekhely inkább a vékonyabb, illetve inasan, szálkásan izmos testű emberek számára javallott.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)
ERFA logó

Az ágyfajták 20. századi megsokasodása

A sokrétű modern ágypiac korszaka hetven éve tart.

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk bevezető, bútorhistorikus blokkjának utolsó részéhez érve a határozott történeti nézőpont már elbizonytalanodik. Kezd átlényegülni a jelen ágyválasztékának leíró szempontjává, ugyanis a 20. századközépi bútortörténeti változások óta (bár a kisebb, nem jelentéktelen innovációknak, korszerűsítéseknek se szeri, se száma), hasonló jelentőségű újabbak nem történtek.

               Az „art nouveau” formaképzés lényegében a késői 19. századi eklektikán belüli stílusváltozat, amely a 20. századelőn még továbbélt; a két világháború közti „art déco” pedig még utolsó rím az „art nouveau”-ra, mielőtt elkezdődött volna a „hosszú jelen”. De már az „art déco” is csak luxusdivatot, felszínen tüntető stílusvonulatot jelentett, hiszen az elterjedt másmilyen kortárs bútorok gyakorisági túlsúlyban voltak, a gazdag házak jelentős része pedig továbbra is a régiesebb angol vagy francia ízlésű berendezést preferálta.

                A tömegigényekre elsődlegesen figyelő nagyüzemi bútorgyártás forradalma a 20. századközépen egybecsúszott már a műanyagok forradalmával, amely variatívábbá is tette a modellkínálati spektrumot, bővültek a kombinációs   lehetőségek (ágyneműtartós, fotelesíthető, vagy ággyá nyitható pamlagok, ágykiegészítő kapcsolhatóságok stb.) A bútoráruházak, katalógusok szem elé hoztak – egyaránt könnyen elérhetővé tettek – egymástól jellegben igen távol álló ágyféléket. Még ha a ’60-as években rengetegen rászoktak is arra, hogy esténként sezlonon vessenek ágyat, és ez a szokás fennmaradt, mennyezetes koloniálágy is és japán eredetű, keménytömésű futon, valamint vízágy is kapható. A tetszéstől függetlenül széles körben számontartott ágyfajták száma megnőtt a korábbi századokhoz képest.  Ez nem pusztán a polgári életmód kiszélesülésének, az ennek megfelelő piaci ugrásnak, így az új modellváltozatok fokozottan piacosult versenyének a következménye, hanem annak is, hogy a régi ágyfajtákra vonatkozó igények sem vesztek ki. Nagy hányadukat illetően sorra megújultak ezek, legfeljebb szűk rétegigényekké keskenyedtek, no de ilyen rétegigényből sok van, és rétegigények korántsem csupán a jövedelmi elit körében teremtődnek. Például attól, hogy a függőágy régi találmány (az európaiak közül a spanyolok pillantottak meg először ilyeneket, amikor gályáikon a karibi szigetvilágba érkeztek), még nem tűnt el a modernkori kereslete, és tábori ágyakra sem csupán katonai-intézményi megrendelések tartanak igényt, hanem kempingágyak és hasonlók formájában elkelnek azok nyaralni induló családok vagy horgász-hobbisták jóvoltából is. Nem vált népszerűtlenné (sőt) az emeletes priccsek és a rácsos kiságyak házihasználata sem. Szó sincs továbbá arról, hogy ma, a latexes, kókuszhéjas hypoallergén „biomatracok” korában ne lehetne könnyen hozzájutni rugós matrachoz is: ugyanúgy beszerezhető ilyen, mint az volt tegnap, amikor habszivacs matracok zúdultak be a piacra.  Nemcsak a lakberendezői, belsőépítészeti képzettséget érvényesítő kis bútortervező irodák, de egyes kommerciális bútorelőállítók is produkálnak még ómódi fazonú és textilmintázatú, szinte földigérő oldalú franciaágyakat az újszellemű változatok mellett, amelyeknek nincsenek lakkozott farészeik, egészben színesek.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

Az ágy a görög-római ókorban

Ágyak és ágyköltemények a középkortól 1700-ig

Az európai ágy 1700 és 1800 között

A 19. század ágykultúrája

(X)
ERFA logó

A 19. század ágykultúrája

A nyugat–keleti dívántól a vaságyakig

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk legutóbbi írásában a textilbevonatos heverőágyak 18. századi karrierjéről szólva jeleztük, hogy sok heverő-modellváltozat született akkoriban; néhány modellt a részletes leírás  mellőzésével meg is neveztünk. A társasélet kényelmét, de akár a délutáni, rövidebb alvást is kitűnően szolgáló, nagyobb darab, párnázott, támlás, gyakran karfás heverőbútorok (kerevetek) elnevezései közül kihagytuk a díványt és a szófát.  Nem mulasztás történt ezzel, csak halogatás.

             Keleti eredetű szavak a most említettek: a díván szó az oszmán-törököknél az államtanácsot is jelentette, mert a tanácsos előkelőségek összeülései puha kerevetekkel övezett kisteremben zajlottak, az arab szuffa szó pedig ház elé kitett, széles, jól párnázható padot jelent eredetileg, amelyen a szomszédokkal együttesen lehet üldögélni. A keleti asszociációk a 18. századi francia bútortervezők számára szokásszerűekké váltak, mert a művelt körökben folyamatos diskurzus folyt a nyugati és keleti kultúra különbségeiről, és nem egyoldalúan a kelet rovására, hanem megállapítva mindkét térfélen sajátlagos értékeket, amelyeket „összefejleszteni”, szintetizálni lenne érdemes (lásd például Montesquieu Perzsa levelek című levélregényét). Ez a fajta keleti irányú érdeklődés a 19. századra is áthúzódott. Goethe 1819-es – tehát már a napóleoni koron túli – verseskötetének címe: Nyugat-keleti díván.

             A napóleoni kor európai lakberendezési divatja a bizarrságig kultiválta a különféle keleti elemeket.  A Bonaparte-birodalmi, egyszóval empire stílus egyszerre jelentette   a klasszicizmus monumentalizálódását, és áttörtté tételét keleti motivikával, illetve a különböző eredetű motívumok egységessé aranyozását és fehérzománcozását, valamint ébenfa-sávozását. A hengerpárnák, amelyek már korábban elterjedtek a jómódú otthonokban, egyre rojtosabbakká- bojtosabbakká váltak, a pompeji és etruszk meg korinthoszi bútorformák egyiptomi és perzsa kiegészítéseket kaptak, talapzatos csónakforma és bronzdíszes, szarkofág-szerű ágyak jelentek meg.

             Az ágybetét tömése már sokhelyt libatoll, szárnypehely volt, de a tengerifű és a különböző állati szőrök sem szorultak még hátra. A forgatható, ablakban vagy erkélyen szellőztethető derékaljak, ágybetétek szinte általánossá váltak. A közép-európai paraszti dunyhák már a 18. században is toll-tömésűek voltak.

            A lakberendezési megkönnyebbedés, középpolgáriasulás, intimizálódás, az egyszerűbb, szerényebb díszesség divatja 1820 tájától 1850 tájáig: a biedermeier. A kényelmi bútorok belsejében az 1820-as évek második felében jelentek meg a kárpitrugók. Elég későn ahhoz képest, hogy acél spirálrugókat az órákban és a hintóknál már a 17. században alkalmaztak.

            A 19. század második felében a különböző stílusok keveredése új szintre lépett. Nem emelkedett ki már domináns, markánsan sajátos stílus, amely egy-egy évtizedben (vagy több-évtizedes szakaszban) jellemzőbb lett volna a korra a többi jelenlévőnél, hacsak nem éppen magát a rendkívül vegyes motivikát, az eklektikát mondjuk domináns stílusnak. De egy-egy európai mikro-körzeten belül is számos eklektikus stílusképlet élt egymás mellett: az egyik nagypolgári lakás másképp volt eklektikus berendezésű mint a másik, nem szólva a kispolgári lakásokról, vagy az elővárosi, illetve vidéki házakról. Eddig nem látott mértékben elterjedtek a vaságyak – először a fogadók, szállodák sokaságában – :  azok az akár egyszerűbb, akár cifrább képzésű fémvázak, amelyek  rugós, vagy trambulinszerű fémhálós, láncszemes aljon többnyire lenvászon lepedővel fedett szőrmatracot hordoztak.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

Az ágy a görög-római ókorban

Ágyak és ágyköltemények a középkortól 1700-ig

Az európai ágy 1700 és 1800 között

(X)
ERFA logó