Az ágyfajták 20. századi megsokasodása

A sokrétű modern ágypiac korszaka hetven éve tart.

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk bevezető, bútorhistorikus blokkjának utolsó részéhez érve a határozott történeti nézőpont már elbizonytalanodik. Kezd átlényegülni a jelen ágyválasztékának leíró szempontjává, ugyanis a 20. századközépi bútortörténeti változások óta (bár a kisebb, nem jelentéktelen innovációknak, korszerűsítéseknek se szeri, se száma), hasonló jelentőségű újabbak nem történtek.

               Az „art nouveau” formaképzés lényegében a késői 19. századi eklektikán belüli stílusváltozat, amely a 20. századelőn még továbbélt; a két világháború közti „art déco” pedig még utolsó rím az „art nouveau”-ra, mielőtt elkezdődött volna a „hosszú jelen”. De már az „art déco” is csak luxusdivatot, felszínen tüntető stílusvonulatot jelentett, hiszen az elterjedt másmilyen kortárs bútorok gyakorisági túlsúlyban voltak, a gazdag házak jelentős része pedig továbbra is a régiesebb angol vagy francia ízlésű berendezést preferálta.

                A tömegigényekre elsődlegesen figyelő nagyüzemi bútorgyártás forradalma a 20. századközépen egybecsúszott már a műanyagok forradalmával, amely variatívábbá is tette a modellkínálati spektrumot, bővültek a kombinációs   lehetőségek (ágyneműtartós, fotelesíthető, vagy ággyá nyitható pamlagok, ágykiegészítő kapcsolhatóságok stb.) A bútoráruházak, katalógusok szem elé hoztak – egyaránt könnyen elérhetővé tettek – egymástól jellegben igen távol álló ágyféléket. Még ha a ’60-as években rengetegen rászoktak is arra, hogy esténként sezlonon vessenek ágyat, és ez a szokás fennmaradt, mennyezetes koloniálágy is és japán eredetű, keménytömésű futon, valamint vízágy is kapható. A tetszéstől függetlenül széles körben számontartott ágyfajták száma megnőtt a korábbi századokhoz képest.  Ez nem pusztán a polgári életmód kiszélesülésének, az ennek megfelelő piaci ugrásnak, így az új modellváltozatok fokozottan piacosult versenyének a következménye, hanem annak is, hogy a régi ágyfajtákra vonatkozó igények sem vesztek ki. Nagy hányadukat illetően sorra megújultak ezek, legfeljebb szűk rétegigényekké keskenyedtek, no de ilyen rétegigényből sok van, és rétegigények korántsem csupán a jövedelmi elit körében teremtődnek. Például attól, hogy a függőágy régi találmány (az európaiak közül a spanyolok pillantottak meg először ilyeneket, amikor gályáikon a karibi szigetvilágba érkeztek), még nem tűnt el a modernkori kereslete, és tábori ágyakra sem csupán katonai-intézményi megrendelések tartanak igényt, hanem kempingágyak és hasonlók formájában elkelnek azok nyaralni induló családok vagy horgász-hobbisták jóvoltából is. Nem vált népszerűtlenné (sőt) az emeletes priccsek és a rácsos kiságyak házihasználata sem. Szó sincs továbbá arról, hogy ma, a latexes, kókuszhéjas hypoallergén „biomatracok” korában ne lehetne könnyen hozzájutni rugós matrachoz is: ugyanúgy beszerezhető ilyen, mint az volt tegnap, amikor habszivacs matracok zúdultak be a piacra.  Nemcsak a lakberendezői, belsőépítészeti képzettséget érvényesítő kis bútortervező irodák, de egyes kommerciális bútorelőállítók is produkálnak még ómódi fazonú és textilmintázatú, szinte földigérő oldalú franciaágyakat az újszellemű változatok mellett, amelyeknek nincsenek lakkozott farészeik, egészben színesek.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

Az ágy a görög-római ókorban

Ágyak és ágyköltemények a középkortól 1700-ig

Az európai ágy 1700 és 1800 között

A 19. század ágykultúrája

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

A 19. század ágykultúrája

A nyugat–keleti dívántól a vaságyakig

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk legutóbbi írásában a textilbevonatos heverőágyak 18. századi karrierjéről szólva jeleztük, hogy sok heverő-modellváltozat született akkoriban; néhány modellt a részletes leírás  mellőzésével meg is neveztünk. A társasélet kényelmét, de akár a délutáni, rövidebb alvást is kitűnően szolgáló, nagyobb darab, párnázott, támlás, gyakran karfás heverőbútorok (kerevetek) elnevezései közül kihagytuk a díványt és a szófát.  Nem mulasztás történt ezzel, csak halogatás.

             Keleti eredetű szavak a most említettek: a díván szó az oszmán-törököknél az államtanácsot is jelentette, mert a tanácsos előkelőségek összeülései puha kerevetekkel övezett kisteremben zajlottak, az arab szuffa szó pedig ház elé kitett, széles, jól párnázható padot jelent eredetileg, amelyen a szomszédokkal együttesen lehet üldögélni. A keleti asszociációk a 18. századi francia bútortervezők számára szokásszerűekké váltak, mert a művelt körökben folyamatos diskurzus folyt a nyugati és keleti kultúra különbségeiről, és nem egyoldalúan a kelet rovására, hanem megállapítva mindkét térfélen sajátlagos értékeket, amelyeket „összefejleszteni”, szintetizálni lenne érdemes (lásd például Montesquieu Perzsa levelek című levélregényét). Ez a fajta keleti irányú érdeklődés a 19. századra is áthúzódott. Goethe 1819-es – tehát már a napóleoni koron túli – verseskötetének címe: Nyugat-keleti díván.

             A napóleoni kor európai lakberendezési divatja a bizarrságig kultiválta a különféle keleti elemeket.  A Bonaparte-birodalmi, egyszóval empire stílus egyszerre jelentette   a klasszicizmus monumentalizálódását, és áttörtté tételét keleti motivikával, illetve a különböző eredetű motívumok egységessé aranyozását és fehérzománcozását, valamint ébenfa-sávozását. A hengerpárnák, amelyek már korábban elterjedtek a jómódú otthonokban, egyre rojtosabbakká- bojtosabbakká váltak, a pompeji és etruszk meg korinthoszi bútorformák egyiptomi és perzsa kiegészítéseket kaptak, talapzatos csónakforma és bronzdíszes, szarkofág-szerű ágyak jelentek meg.

             Az ágybetét tömése már sokhelyt libatoll, szárnypehely volt, de a tengerifű és a különböző állati szőrök sem szorultak még hátra. A forgatható, ablakban vagy erkélyen szellőztethető derékaljak, ágybetétek szinte általánossá váltak. A közép-európai paraszti dunyhák már a 18. században is toll-tömésűek voltak.

            A lakberendezési megkönnyebbedés, középpolgáriasulás, intimizálódás, az egyszerűbb, szerényebb díszesség divatja 1820 tájától 1850 tájáig: a biedermeier. A kényelmi bútorok belsejében az 1820-as évek második felében jelentek meg a kárpitrugók. Elég későn ahhoz képest, hogy acél spirálrugókat az órákban és a hintóknál már a 17. században alkalmaztak.

            A 19. század második felében a különböző stílusok keveredése új szintre lépett. Nem emelkedett ki már domináns, markánsan sajátos stílus, amely egy-egy évtizedben (vagy több-évtizedes szakaszban) jellemzőbb lett volna a korra a többi jelenlévőnél, hacsak nem éppen magát a rendkívül vegyes motivikát, az eklektikát mondjuk domináns stílusnak. De egy-egy európai mikro-körzeten belül is számos eklektikus stílusképlet élt egymás mellett: az egyik nagypolgári lakás másképp volt eklektikus berendezésű mint a másik, nem szólva a kispolgári lakásokról, vagy az elővárosi, illetve vidéki házakról. Eddig nem látott mértékben elterjedtek a vaságyak – először a fogadók, szállodák sokaságában – :  azok az akár egyszerűbb, akár cifrább képzésű fémvázak, amelyek  rugós, vagy trambulinszerű fémhálós, láncszemes aljon többnyire lenvászon lepedővel fedett szőrmatracot hordoztak.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

Az ágy a görög-római ókorban

Ágyak és ágyköltemények a középkortól 1700-ig

Az európai ágy 1700 és 1800 között

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

Az európai ágy 1700 és 1800 között

A heverőágyak első virágkora

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk bútorhistorikus blokkjában legutóbb a 17. századi barokk időszak rövid jellemzéséig jutottunk el, amikor két bútorműves műhelycsoport európai hatása emelkedett ki: a németalföldi polgári stílus és a francia arisztokratikus stílus iskolája.  Nem említettük, de az utóbbi iskola a felület-ívelések kedvéért, minthogy a hajlítástechnika még nem fejlődött ki, sok ragasztást, reszelést és sok lakkot alkalmazott (baluszteres ágyvégek).

          A francia stílushatás a 18. században már elért északkeleten Szentpétervárig, délnyugaton Lisszabonig, sőt az amerikai iker-kontinensig, amint a holland iskola – majd 1750 után az angol – Észak-Amerika gyarmatosságáig. A francia udvari bútorstílus mélységi hatása sem volt csekély, mert nem csupán a nagypolgári szalonokig ért, hanem az íves támlaformák, a kivágatos támlák, a görbített ágy- szék- és zsámoly-lábak a paraszti világ népi barokkjában is visszaköszöntek egyszerűsített formában, textilbevonat nélküli, sötét felületű bútorokon. A fa-ragasztásos, esetleg bronzöntvényes vagy  stukkózott pajzs- inda- gyümölcsfüzér-díszítések  helyett a népi bútorokon egy-egy magányos faragott díszmotívumot helyeztek el. A barokk dekorativitásnak létezett bizonyos előkelőségi társítása, összeházasítása saját ellentétével, a klasszicizmussal, ugyanis az „udvari klasszicizmus” emelkedett szigorúsága harmonizálni tudott a barokk fenséges drámaiságával, nehézkességével. A fenséges vonásokat azonban a 18. század első évtizede múltával unni kezdték – a barokk így rokokóvá könnyebbedett és játékosodott, elbúcsúztatva az udvari klasszicizmust is. Amikor pedig a rokokó váltott már ki ellenhatást, a klasszicizmus nem a korábbi válfajában, hanem mint már elsősorban polgári klasszicizmus tért vissza.

         A reneszánszból örökölt síkmennyezetű ágyakról a barokk mesterdarabok egyre nagyobb hányadánál eltűntek az oszlopok, egyre több lett a magastámlájú félfedeles, sőt, a fedéltelen főágy; a baldachinokat már a szoba vagy terem mennyezetére, esetleg az ágy fölé nyúló fém körvázra erősítették föl, sátorszerűen.  „Lengyel ágynak” nevezték (lit à la polonaise) a feltétlenül falhoz tolandó, egyik hosszanti oldalán is támlázott ágyat. Hollandia felől elterjedtek a külön hálószobák (általában a kisbaldachinos gyermekágy is itt helyezkedett) és az ünneplős tisztaszobák, Franciaország felől pedig a rokokó időszakban az összenyitható kisszobák, kabinetek, budoárok, ahol párnásszékeken, zsámolyokon kívül ülésre-fekvésre egyaránt alkalmas újféle heverőbútoroknak is helye lett: pamlagoknak, kanapéknak, choise-longue-oknak. (A choise-longue, vagyis a „hosszúszék” itthon megszokott írásmódja: sezlon).  A falikárpitozás és a kanapé damaszt- vagy selyemszatén-bevonata meg kellett egyezzen, vagy mintázat dolgában rokonian ki kellett egészítse egymást.  Az angol rokokó bútorfejlesztést elsősorban Thomas Chippendale neve reprezentálja máig, aki a Csatornán túli domináns diófa-használatot a gyarmati eredetű mahagóni használatára cserélte.

          A klasszicizmus visszatérése már a francia forradalom előtt, XVI. Lajos uralkodása idején megkezdődött (Angliában először Robert Adam bútortervezései számíthatók ide), majd a fordulatot a direktórium éveinek párizsi szalonélete tette kétségtelenné.  A textilbevonatokat leszámítva az  antik római formák kultusza jegyében jártak el. A szalontársasági heverők végein a támlák kihajlottak, csigába csavarodtak (méridienne, rekamié, paphose), számos háznál a főágy drapériáit is leszedték, és az ágy mellé kandelábereket állítottak.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

Az ágy a görög-római ókorban

Ágyak és ágyköltemények a középkortól 1700-ig

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

Ágyak és ágyköltemények a középkortól 1700-ig

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt.  A kapcsolódó cikksorozatunk ágyhistóriai blokkjában legutóbb a keresztény későókorig jutottunk, mely időszak során a temetéseknél, hamvasztásoknál is szereplő halotti ágyak történeti letűnte kezdetét vette. Az alvóágy antik alapmodellje viszont –  a könnyű favázas, esztergált, bekötött,     nem nagyon széles fekvőbútor – még csaknem ezer éven át domináns maradt, kevés módosulással. Ami a módosulásokat illeti: az ágyállvány lábai meghosszabbodtak, de nem úgy, hogy a viszonylag alacsony ágyváltozatok is magasabbakká váltak volna, hanem a lábvonalak a fekvőfelület fölé nyúltak, ahol összekötő oldaldeszkákat kaptak. Az alsó-középkoron túli nagyközépkorban (12-13. század), majd még a késő-középkor első felében is (14. század) nagyjából ugyanazt a fekvőbútor-alakzatot látjuk a korabeli domborművi, falfestészeti, táblaképi és kódex-illusztrátori ábrázolásokon, kivéve a hidegebb klímájú tájak hajlékainak festészeti dokumentációját, mert ezt tekintve összetettebb megállapításokra kényszerülünk.  A keskeny, lapos ágy nem volt alkalmas arra, hogy a másutt szokásosnál sokkalta vastagabb, melegebb ágybélést és halmozott ágyneműt hordozzon, ezért az előkelő házaknál már a korai középkorban a mesterek bárddal hasított, nagy térfogatú pallódeszkákból ácsoltak ágykeretet, amelyhez eleve széles, három-négyszemélyes fekvőfelület illett. A rideg románkori várakban a nyílászárás fogyatékosságai miatt is tanácsos volt a nagyágyat elfüggönyözhetővé, körbe-kárpitozhatóvá, már ácsolati vázát nézve is sátorszerűvé, mennyezetessé tenni, oszlopokat alkalmazva. Az ágymennyezet gerendáihoz erősített függönyzet: a korai baldachin. Keleties, bizánci hatás is kiütközött mindebben – minthogy a konstantinápolyi előkelőségi ágyakat könnyebb vetésük ellenére is nagy díszépítményekké formálták, idővel gazdag  faragásokkal, tagozásokkal, berakásokkal.

              A gótika korában a váristálló személyzete változatlanul szalmafészkekben aludt, de az alacsony rangbéliek egy része a felső termek elkárpitozható alvófülkéiben, beépített ágyakban, szekrény-alvóhelyeken. A későgótikus-korareneszánsz korban már fűrészmalmok működtek, így egyre több településen a nagyágyak vastag, komor pallókereteit, zömök oszlopait kecsesebb és világosabb faalkatrészek váltották fel, amelyek enyhe viaszolása kiemelte a természetes színt és erezetet, a mérműves díszítőformáknál is. Hogy a németalföldi reneszánsz    megtartotta a súlyos, nehézkes, sötét ágyvázakat, az már tudatosan választott tájjellegű ízlést fejezett ki.  A díszítés általában visszatért az ornamentikus antik mintákhoz. Az így is díszoltárhoz, dísztrónushoz hasonló főágy fekvősíkja alól kerekes faágyak voltak kigördíthetők, a személyzet egyes bizalmi tagjai számára.   Ilyen szerkezeteket az ispotályok kórtermei és a papi tanintézeti kollégiumok hálótermei is felvonultattak.

              A 16. századi, érett reneszánsz nagy bútorművességi újítása a furnérvágás volt (az ókorban is ismerték, de csak Egyiptomban).  A szálkás, olcsóbb deszkákat el lehetett már fedni csinos falemezekkel, így a szerényebb polgári otthonok ágyai és az előkelőkéi közt csökkent a stílustávolság (orsó-oszlopos ágyak kereskedő-portákon is akadtak).  Innentől a támlaintarziák is fűrésszel készültek. A főágyon kívül alvópad-, vagy ágyszék-jellegű fekvőbútorok szolgáltak a háznál hasonló alapfunkcióval, de házi ravatalozáshoz is alkalmasan.

            A késő-reneszánszban vette kezdetét, de a 17. századi barokk korban vált széleskörű szokássá, hogy a főágy – amely a nappaliban helyezkedett; ekkoriban még nem váltak általánossá a hálószobák –, a térközépre kerüljön (lit de parade) és a ház ura vagy úrnője délelőttönként ágyban fogadja látogatóit  (tisztelők, ügyes-bajos dolgokban eljárók, odarendelt foglalkoztatott személyek, egyéb vendégek). A reprezentatív ágyak úgy váltak már tobzódóan díszesekké, hogy monumentálisabb és egyre kalandosabb szabású baldachin-rendszerük mellett a textilek szinte teljesen elfedték a favázakat: az ívelt támlaformák, ágypárkányok is brokát-bevonatot kaptak.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

Az ágy a görög-római ókorban

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

Az ágy a görög-római ókorban

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt. A cikksorozatunkban legutóbb bemutattuk, hogy az óegyiptomi ágykészítés olyan alapmintákat teremtett a későbbi ágybútor-formázás számára, amelyek a modern korra nézve is meghatározó előlegzésnek  bizonyultak. Az ógörög világ és a római Impérium ágyai tehát az egyiptomi előzményekhez képest nagymérvű alakzati eltéréseket nem mutattak, inkább arról lehet beszélni, hogy a dél-európai ókor ágyhasználati és ágytípus-differenciáltsága a gazdagabb leletanyag alapján sokkalta bővebben dokumentálható, rekonstruálható, és – az egykori keletű görög és latin írott források támasztékának is köszönhetően – a rekonstrukciók precizitási hitelessége is nagyobb fokú.

                 A hét görög bölcs korában (i. e. 6. század) a hellén area asztalosai már gyaluval dolgoztak. A takaros, szép illeszkedésű munkadarabok előállításához nem kellett annyi fedőmunka, díszítés, mint annak előtte, így nem csak az előkelőségeknek lehetett csinos ágyuk, bár, ha épp a hellén pásztorság alvási szokásairól beszélünk, oda az ágykultúra csak igen részlegesen, szórványosan ért el. Az ágyon étkezés antik szokása későbbi. Így az ekkori, magasra lábazott, lábzsámolyos fekvőbútorok, a klinék, csakis alvásra szolgálván, egyszerűbb alakot mutattak, mint évszázadok múltán. Az észak-itáliai etruszkság nagyon hasonló ágyakon aludt, mint a görög városlakók; erről szarkofágok-beli ábrázolások tudósítanak. A görög kliné változásait szintén ábrázolásokból lehet pontosan nyomon követni (domborművek, tanagra-szobrok, fekete- és vörösalakos technikájú vázafestmények). Amikor a nappali kliné-használat is megszokottá vált, vagyis a görög városiak kezdték az otthoni életük jelentősebb részét ágyban élni, a klinék lábai esztergával gömbölyítettekké váltak, dísz-tagoltságot kaptak, sőt, voluta-motívumok (vésetes csigadíszek) jelentek meg rajtuk, a felső ágyrészekhez kényelmesebb, párnázottabb támlák tartoztak. Plasztikusabb, már szobrászati jellegű díszességet azonban csak a római korban öltöttek a vagyonosabb családok (patrícius famíliák) rezidenciáiban meghúzódó ágyak. Az utókori múzeumokra maradt óantik ágymodellek zöme nem faanyagú (még ha a maguk idején ácsolt-faragott volt is az ágyak többsége), hanem bronzból, ezüstből, márványból, ivorból, szaruból van.

                 A római jómódúak átvették a fekvő otthoni élet kultúráját, egyre drapériásabb, egyre dúsabban öltöztetett, egyre cifrább lábú ágyaikkal, amelyeket hordozható változatukban gyaloghintónak nevezünk. Már a falba süllyesztett, elfüggönyözhető kőpadka-fülkék inkább az insulákra (a többemeletes bérházakra), illetve a bordélyokra voltak jellemzők. A gazdagoknál is akadtak csakis alvásra használatos ágyak, nevük lectus cubicularis vagy lectus genialis (kamraágy). Az átriumos lakóház közösségi tereiben viszont oldalfekvéses étkezésre való, és fekve-mulatásra szolgáló nappali és éjszakai ágyak ékeskedtek, köztük háromszemélyes is (lectus discubitorius, lectus tricliniaris), egyik-másik melléktérben pedig iratokkal-dolgozásra és tanulásra elhelyezett ágy várakozott (lectus lucubratorius, bár a leghivatásosabb írástudók, az auctorok pulpitusnál állva olvastak-írtak munkaszobáikban). A halotti ágy, amelyen a házból az égetőhelyre vitték az elhunyt tetemét: lectus funebris, lectus emortualis. A keresztény későókor a lectus funebris-t már koporsóval  helyettesítette.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

Az ágy az ókorban – Egyiptom

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt. A kapcsolódó cikksorozatunk bútortörténeti részét folytatva, jelen írásunkkal a bútor-antikvitások – főként az antik ágyfajták – tárgyköréhez érkezünk. Csak most, ugyanis a legkorábbi ágyak – amelyekről az eddigiekben szó volt –, nem antikvitások. Egyrészt azért nem, mert őskunyhók-beli ágy-példányok egyáltalán nem maradtak fenn, sőt, korabeli (nem utókori-rekonstrukciós) ábrázolásaik sem, a maguk idején pedig természetesen nem számítottak azok antikvitásoknak. Másrészt amúgy is meg szokás különböztetni egymástól az ősi és az az antik módon régi dolgokat. Az „antik” jelző négy tulajdonságot foglal össze. Nem egyszerűen a letűnt korbeli jelleget (1) különbözteti meg az aktuálisan korszerű jellegtől, hanem arra is utal, hogy magasan fejlett  civilizációs-kulturális közegből (2) származik az a holmi, vagy más dolog, amire vonatkoztatjuk. A dorongnyelű kőbalta régibb, mint az antik szekercék.  Mondhatnánk ugyan, hogy az ősidőkben is voltak relatíve kiugróan fejlett keramikus stb. térségek, de gyakorlatilag nem szokás a haladott ókor előtti antik tárgyegyüttesekről beszélni. Amit az ógörögök barbárnak mondtak, az nem „antik” (3).   További megszorítás, hogy elsődlegesen európai vonatkozású a jelző: az egyiptomi leletkincsre, vagy a felső-Jangce vidékén talált ezeréves pipafaragásokra nem, vagy ritkán használatos. Más a helyzet azokkal a távolkeleti tárgyakkal, szőnyegekkel, nagyméretű díszvázákkal, asztalkákkal, zsámolyokkal, paravánokkal, lampionokkal, sakk-készletekkel stb., amelyeknek a 18-19. században divatja támadt Londonban és a kontinentális Európában, így terjedelmes helyük lett a párizsi antikváriumok zsúfolt raktereiben is. A „legantikabb antikvitás” azonban nem más, mint a legrégebbi nem-ősi európaiság, vagyis az ókori görög és latin kultúra és civilizáció.

                  Mégis, a legrégebbi máig fennmaradt ágy, amely Egyiptomban készült, kb. 4700 éve, királynéi használatra, teljességgel antik benyomást tesz ránk. Mivel legtöbbünk nincs archeológus-szakértői fokon beavatva morfologikus apróságokba: ha nem tájékoztatnának, hogy fáraó-feleségnek a helybeni megrendelésű ágya volt ez, tétovázás nélkül elhinnénk akár azt az állítást is, hogy egy Vergilius-kori római hetéra alkottatta meg magának. A széles ágykeretet patás állat-végtagokat mintázó, fél méternél valamivel hosszabb, faragott ágylábak tartják; a mester (eszterga híján) aranyszínű vastag kitteléssel tette a felületeket simává, az összeépítési csomópontok durvaságát fedetté. A fekvőfelület széles, hosszantian alig bővebb, alakja tehát viszonylag tömzsi négyszög; az ágyszélek közé pálmarost- vagy háncsháló van kifeszítve, erre kerültek egykor a puhább kényelmi rétegek.  Az ágy egyik végében keretszerű támla látható, a másik végében odaapplikált nyaktámasz, amely hajviselet-kíméletre is szolgált – ilyen toldalékrészt az egyidejű kínai ágyakon is alkalmaztak az ottani kézműiparosok. Egyiptomi ágy-ábrázolások már az i. e. 4. évezred végéről is fennmaradtak, így tudni lehet nemesfém-, gyöngyház-, illetve elefántcsont-berakásokról is a Nílus-környéki előkelőségi ágyaknál, valamint a gyékény-dobrész helyén bőrhevederekről, amelyek matracféléket tartottak. A moszkitók ellen már akkor védtek ágyfüggönyök, a bútor köré helyezett állványokra rendezve.  A „csupán” háromezer-néhányszáz éves Tutankhamen (Tutenhamon) -sírból tábori ágyak is előkerültek, fém csuklópántokkal, duplán összehajthatóan.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

Az ágy fogalmi dualizmusa

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt.  A cikksorozatunkban legutóbb rászorultunk a civilizáció lényegének alkalmi felvázolására. Az ott elmondottakhoz bútortörténeti átekintésünk szempontjából sem fölösleges hozzátennünk azt, hogy a jelenkorban is léteznek Földünkön a civilizációtól befolyásolatlan emberlakta területek, bár épp háborítatlannak nevezni félrevezető volna ezeket.  Nem horda-életmódú kisnépek élnek ezeken a zárvány-területeken, hanem olyan őstársadalmi jellegű közösségek, amelyek igen régen „civilizációt” képviseltek volna más kisnépek életmodelljéhez képest – ha már létezett volna akkor ez a szó. Ernst Bloch, 20. századi teoretikus, megkülönböztette az óra mutatta időt és az eltérő korszakokat hordozó különböző terek idejét. Az időt flexibilis nagyságnak tekintve „látszólagos egyidejűségről” beszélt annak kapcsán, hogy „a mai napon”, pontban 11 órakor egyszerre mozognak a világban  – mondjuk, Dél-Amerika tájait véve csak figyelembe – a neolitban élő emberek, a haladott ókorban élők és a modern korban élők. De más párhuzamossági játékai is mutatkoznak a szokástörténetnek. Fekvőbútorok hozzávetőlegesen számítva    öt- , öt és félezer éve léteznek, ám a földön alvás (nem a puszta földön) mégis csupán három évszázada számít szükségmegoldásnak Európában.  A szükségmegoldás nem jelent eleve ritkaságot is: a magyar Alföldön  a 20. század jelentős részében még elég elterjedt volt a  szezonális udvarra-ágyazás, derékaljjal, nem szólva a pásztorbundákról. A keleti (ázsiai) lakószokások pedig jómódú hajlékokban is máig őrzik az ősemléket, illetve a földön alvás ókori és középkori fejlesztett módjainak emlékét (párnázott gyékények stb.).

             Az „ágy” szót az újkor elején Európa népei még olyannyira kettős értelemben használták, hogy az angol „bed” elsősorban a földre is helyezhető alvóprémeket és textíliákat, szalma-, lomb-, és tollzsákokat jelentette, együtt a hálót a nappali lakótértől elválasztó függönyökkel. Ha a bútort akarták felemlegetni, „bed stead”-et kellett mondani, az viszont csupán az üres fekvőbútor-szerkezetre vonatkozott.  A ma is élő „ágyat vet” kifejezés maga is a földre ágyazás gyakorlata felől származik. Magyarországon – mint Zentai Tünde etnográfus ágytörténeti könyve informál erről (2002, Pannónia Könyvek) – még 1970-ben sem kevés olyan falusi, idős ember élt, aki az „ágy” szót kizárólag „ágynemű”-értelemben használta. A folklorikus rituálékban a „viszik a menyasszony ágyát!”-felkiáltás a dísz-ágynemű hurcolását, a falunépnek történő bemutatását hírelte, mely vagyonholmi az eljárás végeztével  állványra vagy nyoszolyára került.  A dekoratívan felpolcolt-megadjusztált ágynemű és a megtartó nyoszolya falusi együttesét, amelynek a „tisztaszobában” kellett állnia, „vetett ágynak” nevezték.

              A matrac – az ágybetét – ágyszerkezet nélküli, mintegy bútorpótlékként történő használata nem számít földön-alvásnak, másképpen mondva, a matrac, bár eredetileg ágytartalom, de mégsem ágynemű (mint a pokróc, a lepedő, a paplan, a párna). Az ágy: ma elsődlegesen bútort jelent, mégpedig ez a jelentés a betéttel együttesen értett kemény ágyszerkezetet foglalja magába (az ágy-váz még nem ágy). Olyan bútor ez, amelynek a hosszanti szélére éppúgy ráülhetünk, mint egy székre (vagyis amikor az ágyon-ülésből felállunk, nincs különösebb szükség kézi támaszkodásra, fogódzásra, kecmergésre). A különállóan használt matrac tehát csak amolyan ágyhelyettesítő. A megágyazás azonban (mely cselekvés gyakorlatilag „ágyneműzést” jelent), „nincs ágyhoz kötve”.
Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

Az ősidők fekhelyei

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt.  A kapcsolódó cikksorozatunkban eddig úgy írtunk az ágy, mint bútordarab jelentőségéről, funkciós csomópont-jellegéről az emberi életben, hogy adósak maradtunk az ágy nem filozofikusan elvont, hanem tárgyias meghatározásával. A meghatározáshoz indokolt először is szemügyre vennünk az elemi ágy-alapforma kialakulását. Az emberi ősidők nagy részében ugyanis nem létezett még ágy, mint az állati alvóhelyektől nyilvánvalóan megkülönböztethető objektum.

              A mai állattartásban sem merült még feledésbe az alom fogalma. Az almozás haszonállatok számára történő pihenőhely-képzés, illetve pihenőhely-frissítés: szalma leterítése, nem ritkán tőzeg, csutkahalom, falevél-halom hozzávegyítésével, arra is gondolva, hogy az alomanyag az ürüléket is felfogja – a madárfészekhez hasonlóan, de a fészeknél könnyebben cserélhetően, megújíthatóan.  Amikor egy vadon élő állat magának alakít ki alomszerű alvóhelyet, kuckófélét, annak eredménye a kotorék. Az ember is sokáig kotorékokon, kotorékokban aludt, de ma is megesik, hogy az erdős hegyekben éjszakázó vadász alvókuckót épít magának ágakból, levelekből.   Az őskori vadászat kibontakozásával a hidegebb átlag-klímájú térségek lakói a növényi eredetű kotorékhalomra állatbőröket, szőrméket is helyeztek, amelyekkel takarózni is tudtak. Az éjjeli őrtállók tűz vagy parázs mellett figyeltek az alvóknak az állatok általi veszélyeztetettségére.  De akár a szabadban, akár odvakban, barlangban aludtak egy törzs tagjai, a talajnedvek, valamint a rovarok, hüllők, kis rágcsálók elleni védekezés igénye kiváltotta a fekvőhely megemelésének gyakorlatát is: lábazatszerű tuskók, fahasábok, ágcsomók alkalmazását.  A barlangokban kihasználták a természetes kő-padkák nyújtotta lehetőségeket, sőt, mesterségesen is törekedtek a falmelléki padkákat szélesíteni, vagy kisebb kitüremléseket padkákká alakítani. A neolit kor kunyhóiba földet hordtak és fahasábokkal fazonírozott földrakásokra helyezték az alomjellegű réteget és az állatbőrt. Amikor már víziházakat is ácsoltak – a tó vizéből kiálló cölöpökre nehezedő faépítményeket – , a háztartó cölöpök, illetve tartógerendák,  tartókeretek, léc-bordázatok gondolata természetesen már átvetült a korabeli „belsőépítészetbe” is, és előálltak a civilizációt hirdető korai, kezdetleges ágyak.

             A civilizáció olyan „magas fejlettséget” jelent egy adott kor viszonylatában, amelyhez más emberlakta tájak még nem zárkóztak fel. Kezdeti megjelenései a Földön a ciklikus humánszexualitáson túliak, de mégsem antropológiai, hanem eszköztechnikai vagy – szélesebb értelemben – technikai- kulturális fejlettségről van szó, amelyhez olyan társadalmi szokásgyakorlat, szervezettség tartozik, amelyet az őshordák rendszeres viselkedésétől megkülönböztetni nem ütközik nehézségekbe. A mai ágyak rézkőkori változatai már civilizációs termékek voltak, és ezek rekonstrukciói ismeretében már meg kéne tudnunk adni az ágy definícióját, ám a pontosság megköveteli –  amint ez következő cikkünkből ki fog derülni – , hogy előbb tegyünk még egy utolsó kerülőt.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

A fekhely funkciós spektruma

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt.  A kapcsolódó cikksorozatunk előző írásában feltettük azt a kérdést, hogy mi az értelme, vagy van-e egyáltalán valami különösebb értelme ágynak nevezni az emberi fekhelyet is, és ültetett növények

meggyökerezési és növekedési mikro-terepét is.  A kérdés, ha kibontjuk, így szól: van-e közös lényegi vonás a valamit „beágyazó”, megkötő közeg és az egyszerűen ágynak nevezett bútor közt, amelyet normális esetben kötetlenül használunk (nem ő „ágyaz be” minket, hanem mi „ágyazzuk meg” őt a magunk tetszése szerint).

                 Mivel a kérdést Vilém Flusser ágy-teóriája kapcsán tettük fel, először Flusser szövegében igyekszünk a válaszhoz támpontot találni. Ott pedig hamar beleütközünk abba a definitív állításba, amely az emberi fekhely általános fenoménjára nem úgy mutat rá, hogy azonnal szóbahozná a fekvést, mint fizikai helyzetet. Ehelyett arra a rendkívül sajátos pszichikai helyzetre világít rá, amely az egyes embert és az ő megszokott ágyát, intimitási bázisát láthatatlan szálakkal összeköti. Az ágy Flussernél az otthon, a lakhely, a lakozás lényegi magva. Ha a ház, lakás bebútorozása késik, de ágy már van benne, vagy ha elviszik a székeket, asztalokat, szekrényeket, de az ágy megmarad, a lakozás lényegileg lehetségessé válik, vagy nem lehetetlenül el; ha viszont fekhely nincs a házban, az amúgy bútorozott ház nem lakhely.  Hamvas Béla azt írja: „a ház az ágy héja”. Flussernél ezt olvassuk: „a szó szigorú, szoros és pontos értelmében ágyban lakunk”.  „A világ ábécé, amit megfejtünk. A lakhely az alfa és az omega.” „A világ lakhelyünk környezete. Lakhelyünk az, ami a világot megszilárdítja. Az élet (…) közlekedés lakhelyünk és a világ közt. Pulzáció a horizont és a középpont közt.”

                 A virágágy kifejezés eszerint annyit tesz, mint az ültetett virágokat, palántákat a nekik való otthonos létben megtartó közeg, a körömágy pedig a körmöt lakoztató biológiai foglalat – és ehhez képest mellékes, hogy a virágok a maguk „ágyában” nem fekszenek, hanem az ég felé nyújtózva állnak, vagy hogy a gördülőcsapágyba foglalt fémrészek nem pihennek a csapágy hasznosulásakor.

                 Az ágy azonban, mint alapvető bútordarab, nem csupán az emberi feltöltődéshez nélkülözhetetlen mélypasszivitás, időnkénti teljes testi és lelki ön-elengedés legalkalmasabb, vagy egyetlen igazán alkalmas mikro-helyszíne, hanem az alvás és a heverésző ejtőzés mellett a szülés/születés és a halál („alfa és omega”), valamint a szexuális együttlétek legnormálisabbnak számító helyszíne is. Amikor Flusser felsorolja az ágy-centrumú élményi/tapasztalási köröket, a sort a szülőágyi körrel nyitja (hosszan kitérve a bölcsőre is, mint külön figyelmet érdemlő holmira) és a halál körével zárja (hangsúlyozva, hogy itt ő az agóniáról és mások halálának túlélői megtapasztalásáról beszél, vagyis nem hisz

abban, hogy maga a legszűkebb értelemben vett saját halál megélhető volna.) A kettő közt a következő köröket tünteti fel: „olvasás, alvás, szerelem, álmatlanság, betegség”. Az ágyban-olvasást Flusser jelentősen más természetűnek tekinti, mint az ágyon kívülit.  Mások esetleg az olvasást, meg mondjuk, az álmatlanságot fel sem vennék a listájukra, viszont bevonnák megbeszélendő témaként az ágyban-tévézést, ágyban-reggelizést vagy ágyban-ábrándozást, meditálást. Megint mások az olvasást illetően föltétlenül kitérnének a kényelmi karosszékek témájára; ezt Flusser nem teszi meg, és nem helyezi el elméletében a strandnyugágyakat sem, illetve a fekvőpadokat, és a homokra, vagy fűre terített plédeket.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

Ágy-elméletek

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt.

A kórházi felszereltség egyik legalapvetőbb eleme a kórtermi ágy, helyesebben mondva a kórtermi ágyak együttes állománya egy-egy adott kórházban. Mivel nemcsak egyáltalán az ágyfajták köre változatos, hanem szűken a kórtermi ágyaknak is sok változatuk van, egy adott kórházban rendelkezésre álló ágy-állomány akkor is heterogén többé-kevésbé, ha csak a normál funkciójú, korszerű kórtermi ágyakat tekintjük. Azért az állomány nagyobbrészt szeriális képet kell mutasson, vagyis nem helyes az esetleges okú, feltűnő kevertség az ágymodellek tekintetében. Tervezett összetettségre viszont – speciális modellű ágyakra, egymástól funkcionálisan elkülönböződő ágy-szekciókra –  annál inkább szükség van.  Jelen cikksorozatunk egy ilyen bútorfajta, egy bizonyos különleges gyógyászati ágymodell, mint új termék ügyéhez kapcsolódik: az YYY programhoz. Mielőtt azonban egészségügyi és kifejezetten gyógyászati témákra, majd ezek nyomvonalán az idetartozó bútor-innovációkra térnénk, érdemes néhány írás erejéig elidőznünk az orvoslástól elvonatkoztatott bútortörténet egyes állomásainál. Az ágyak, székfélék normaváltozásainak története termékeny szempontokat vet fel mindenfajta fekvő- és ülőalkalmatosság jelenkori innovációja számára is. Egyáltalán, az ágy mibenlétét a fekvőalkalmatosságok koronkénti sok változatának áttekintésével lehet teljes egészében megérteni. Már a modern kor ágy-elméleteit a későbbiek során nem fogjuk tárgyalni cikkeinkben, de mostani, bevezető írásunkban és közvetlen folytatásában szóbahozzuk ezeket is.

              Vilém Flusser, prágai születésű, csehül, németül, portugálul, franciául és angolul író filozófus (aki 21 évesen, 1940-ben Brazíliába települt, a ’70-es években pedig Franciaországba költözött), főleg médiaelmélettel foglalkozott, de mellékesebben szinte bármivel – abban az értelemben, hogy kis időtartamokra gyakran kötött ki igen különböző témák teoretikus vizsgálatánál. Műveit magyarul csak 1990-től kezdték kiadni; a második nálunk kiadott könyve ezt a címet viselte: Az ágy. A cím valamelyest megtévesztő, amennyiben a kötet öt különböző tárgyú esszét és egy szerzői interjút tartalmaz; a válogatás címadó írása mindössze húszegynéhány oldalnyi.  Mégis, első publikációja óta ez a rövid tématanulmány nagyszámú hivatkozást szerzett. Például a kortárs képzőművészet metairodalma is számontartja, ugyanis a plasztikai ágy-ábrázolás, „ágy-szobrászat”, illetve használt ágyak művészeti objektté alakítása egész vonulatot képez az utóbbi ötven-hatvan év képzőművészetében.

              Anélkül, hogy Flusser ágyfilozófiai fejtegetései során külön boncolgatna szóhasználati érdekességeket, arra a kérdésre is adnak valamiféle szándéktalan magyarázatot, hogy miért is beszélünk virágágyról, körömágyról, csapágyról stb.  Hamvas Béla ágy-felfogása nem Flusser-hatásra fogalmazódott meg (a              Patmosz I.-ben), és az ő idevágó szövege a kérdésre szintén nem közvetlenül, hanem indirekten válaszol, de válasza – mint következő írásunkból kitűnik – hasonló tartalmú.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap