Kategória: Promóció

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk utóbbi írásaiban az ergonómiai értelemben vett ember–gép-rendszert (EGR) kezdtük bemutatni, egyelőre olyan változatokban, amelyek nem tették szükségessé, hogy bővebben kitérjünk a gép szó magyarázatára.  Nemsokára azonban olyan technikai alrendszerek szerint kerítünk sort újabb EGR-változatok bemutatására, amelyek esetén hangsúlyoznunk kell, hogy nemcsak áram- vagy üzemanyag-igényes, komplikált műszaki berendezések szerepelhetnek gépek címén az EGR-vizsgálatokban                       és -ráfejlesztésekben (konstrukciókban), hanem úgynevezett „egyszerű gépek” is. Bár gépiességnek (pejoratív értelemben) a meggondolásoktól elszakadó automatizmust, a monoton önjáró jelleget szoktuk nevezni, a gép lényege másként jelölendő meg: úgy, mint erőátvitel.

                     Például a feszítővas, mint az emelők egyike, a véső mint egyfajta ék, a lécekből összerótt, megtámasztható fa-lap mint mesterséges lejtő (teherautók szállítmányának kirakodásánál), a csavar mint bontható kötés, aztán a kábeltárcsa (csiga), vagy a hengerkerék: megannyi „egyszerű gép”, mind elemi (vagy kicsit összetettebb) mechanikus erőátviteli eszköz. Végsőleg tágítva a gép fogalmát: még a drótkefe szálait, vagy a szennyeződés-oldó vegyszereket is gépeknek tekinthetjük. Ezek után úgy is mondhatnánk, hogy az egyáltalában vett gép: per definitionem ergonómiai jelenség, de éppen mivel alapvetően ilyen, maga a gépalkalmazás puszta önmagában csak az alapfeltételét jelenti az ergonomikusan jó jegyű munkatevékenységnek, nem hordja ki máris garantáltan azt.  Természetesen, ha például liszttel tömött zsákoknak a padlásról történő lejuttatásáról van szó, akkor a zsákonkénti háton-lecipeléshez, a teher-alatti, vigyázatos lépcsőjáráshoz képest a zsákok padlásablakon át zajló lecsúszdáztatása, a természeti gravitáció ilyetén befogása az emberi munkába, óriási ergonomikus ugrást jelent. Ám nem csupán a gépmentes eljárás irányában áll fenn világosan megítélhető ergonómiai reláció, hanem a gépalkalmazó eljárás nagyszámú részletének javíthatósága, fejleszthetősége tekintetében is – kezdve testtartási ésszerűségeken  –, így lehet, hogy adott esetben a munkavégzés a zsákok lecsúszdáztatásával sem ad ki jó ergonómiai képet. A kárveszély-csökkentő innováció – úgy a zsákokat, mint a munkát végző embereket és eszközeiket tekintve – soha nem fölösleges, hatékonysági szempontból sem, hiszen a már bekövetkezett károkkal foglalkozni átaljában nagyobb időbeli és egyéb árat követel.  Vegyszer-használati és sikálóeszköz-igényes esetekben –   amikor a munkafeladat, mondjuk, nehezebb fajta szennyeződés-eltávolítás, mint éttermi konyhákon az úgynevezett fekete mosogatás (égett-maradványos főzőedények és tepsik), vagy éppen helyiség-sarkokba régebben történt odaömlések megzselésedett vagy kövesülni kezdett  maradványának eltüntetése –  még-kevésbé szorul magyarázatra, hogy mit is jelent a „gép” és testünk (lélegző szervezetünk), vagy akár a „gép” és a megtisztítandó felület közti ergonómiai konfliktus emelt fokú veszélye.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Testünk az EGR-ben – a PC-használat

Testünk az EGR-ben – a járműhasználat

(X)

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban folytatjuk az EGR (vagyis az ergonómiai értelemben tekintett ember–gép-rendszer) válfajainak sorravételét. Ezúttal, amikor a járművet vezető ember és a jármű által előálló kölcsönhatási rendszert vesszük szemügyre, szándékunknak tökéletesen megfelel, ha csupán a járműgyártás technológiájának tervezési, illetve tesztelési részét vizsgáljuk. A 20. század utolsó harmadában ugyanis a komputerre alapozott emberszimulációs technika fejlesztőleges alkalmazása oda vezetett, hogy az emberszimulációs modellalkotás a műszaki tervezés mintegy oldalsó kiegészítéséből a legmeghatározóbb eredményhozamú, igen sokrétű módszerré vált. Mégpedig egyszerre jelent cég- illetve üzemi érdekű gyártáselőkészítési módszert és az ergonómiai kutatási módszerek egyikét, amelyet az ergonómusok a jármű-összefüggésen túl is felhasználnak. Már évtizedek sora óta nem a nagyjából kész termékeknek a felhasználói igényekhez, tulajdonságokhoz történő hozzájavítása, hozzáillesztgetése a célja az emberszimulációs műszaki gyakorlatnak, hanem a termékek (benne az ülések, a műszerfal stb) megkreálásának olyan menete, amelyet az emberi tényezőnek való megfelelés törekvése egyre növekvő számú részterületen, egyre több szempontból dominál. Ennek megfelelően az idők során egyre több tudományág szakértői csatlakoztak az emberszimulációs (de nem robotikai) munkához. Lélektani állapotváltozatok is megjelennek a modelles tesztekben.

                Komputeres embermodellt először a Boeing-pilótafülkék optimalizációs célzatával alakítottak ki, az 1960-as években, a betáplált paramétereket illetően még szegényesen a későbbi fejleményekhez képest. Az autóiparban a Chrysler lett a – ’70-es évekbeli – kezdeményező; a Chryslert a szimulációs lehetőségek dolgában akkor még szinte kizárólagosan az ütközésvizsgálatok érdekelték, az idetartozó szempontcsoport mentén igyekezett antropometrikailag és biomechanikailag nagyjából valósághű, emberszerű alakokat próbára bocsátani

különböző funkcionális testhelyzetekben. A ’80-as években a NASA is beszállt az emberszimulációs célú szoftverek fejlesztésébe. Ennek nyomán ma már csoport-sajátságokat mutató, sőt személyi szabású embermodellek készülnek, és az egyes elkészült embermodellek maguk is multifunkcionálisak, sokkalta alakíthatóbbak, sok beálllításra alkalmasak. A számítógépen felépített jármű- és embermodelleknek, a tudományos szigorral megalkotott komputeranimációs mozgóképeknek, a gépen szimulált történések adatkiadásainak a  valósághűségi megbízhatósága is megnőtt, tehát az embermodell háromdimenziós bábu-korpuszként történő legyártásának lecsökkent a jelentősége.

               A járművezetők zömének nem szokása a részegen vagy bedrogozva,

hozzá még mobilüzeneteket küldözgetve intézett gyorshajtás. De hátha azt állítja valaki, hogy mivel az így viselkedők alkotta minoritás rendre újratermelődik, így a vázolt jelenség is az emberhez – úgymint az emberi összességhez, az emberi fajhoz –  tartozik („ilyenek vagyunk”), tehát az ergonomikus szimuláció művelői a vezető-biztonsági és utasbiztonsági  fejlesztések dolgában figyelembe kell vegyék még ezt is.  Nos, figyelembe veszik, de ennek a problémának a megnyugtató műszaki megoldása még meglehetős hosszan elhúzódhat.  Jó, ha ezt mindenki tudja.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Testünk az EGR-ben – a PC-használat

(X)

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk legutóbbi írásában az ergonómia ezredforduló körüli fejlődési szakaszát áttekintve a számítógépek tömeges elterjedése kapcsán főként kognitív tárgyú, szoftver-ergonómiai vonatkozású megállapításokat tettünk, csak befejezésül említettünk közvetlen fiziológiai hatásproblémákat. A mostani alkalommal egészen az utóbbi ergonómiai problematika irányába fordulunk – megmaradva a számítógépes összefüggésnél, de még mindig elvonatkoztatva a komplexen értett munkakörnyezet és a munkaszervezés főbb kérdéseitől.

                Nemcsak az ember–gép–környezet-hármasság alkot bonyolult kölcsönhatási együttest, amelyet mind egészségesebb, ugyanakkor hatékonyabb munkarendszerré lehet formálni, hanem ergonómiailag már maga az ember–gép viszony is bonyolult rendszerként (EGR) tekintendő. Az EGR-nek a technikai alrendszere, az emberi alrendszere és az „ember–gép-felület” nevű alrendszere sorra mind (a saját kategóriáján belül) igen jelentős eseti eltéréseket mutathat.  A technikai alrendszer kategóriában a legszembetűnőbb eltérésfajta, hogy minősített munkagépről, illetve hogy elektronikus-digitális munkagépről van-e szó, vagy pedig járműről, fegyverről, sporteszközről, háztartási mosogatógépről stb. Nézzük most az emberi alrendszert, és annak is a biomechanikai, fiziológiai, illetve kiemelten érzékszervi aspektusait (eltekintve a kognítív, az emocionális és egyéb aspektusoktól).

                Itt az egyénenkénti élettani állapot átaljában vett és részbeni eltérései, valamint azok az alkati eltérések a legfeltűnőbbek, amelyek az élettani állapottól nagyrészt függetlenek. A munkavégző személy neme és kora: hogyne számítana, azonban nincsenek a hímnemhez­ vagy a nőnemhez, illetve mindegyik életkori fokozathoz általánosságban hozzárendelt abszolút feltétlen munkavégzési tulajdonságok. Akadnak viszont minden számítógépes ülőmunkát végzőre vonatkozó feltétlen ergonómiai előírások, még ha a munkavégző részéről történő hanyagolásuk hatósági szankcionálása nincs is kilátásban. (Az asztalra, a gépre, a székre vonatkozó előírások teljesülése az egyéni testjellemzők figyelembevételével is csak a közvetlen lehetőségét biztosítja az optimális testtartás stb. megvalósulásának.) A nevezett előírások maradandó sztenderd megfogalmazásai már a ’90-es évek első felében előálltak, hiszen az irodai munka EGR-szemléleti keretekben történő tanulmányozása a PC-kort megelőzően sem járt gyerekcipőben. Leszámítva a képernyőre történő rálátásnak, a látástávolságnak, valamint a monitor működéstulajdonságainak a tematikáját, esetleg még az egérpozíció kérdését, a többi ülőmunka-tényező dolgában a korszerűsítéshez elég volt csak valamelyest átmodulálni a már meglévő ismereteket. Ez még a billentyűzeti pozícióra is vonatkozik, hisz voltak írógépek, hát még a kéztartás, a csuklótámasz, a láb-pozíció, a lábtámasz, a hát- illetve deréktámasz, a nyak- és gerincállásra-figyelés tudnivalóira. Hanem az irodai ülőbútorok gyártása volt az, amely a PC-korban ugrásszerű változáson ment át, variativitásban is.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk ergonómiai blokkjában elérkeztünk az utóbbi fél évszázad idevágó változásainak, egyben az ergonómia jelenkorának a témájához.

                   Az 1980-as évek folyamán az „ergonómia” kifejezés már köznyelvivé vált, egyfajta társadalmi integráció mutatójaként, olyannyira, hogy az ergonomikus jelleg széles érvényű reklámértéket is felvett, illetve szokásszerűvé vált az, hogy egy-egy termék olyan tulajdonsági plusznak köszönheti sikerét – a hasonló árú és műszaki képességű konkurens termékekhez képest –, amely az ergonómia és a design közös, egybefüggő többleteként írható le. Ugyanakkor épp ebben az évtizedben ütközött ki az eddigieknél feltűnőbben, kiáltóbban   az ergonómiai szemlélet elterjedtségének globális egyenetlensége, vagy akár a fejlett világon belüli, egyes tevékenységi részterületeket illető hátramaradottsága.  Baleseti jellegű tömegkatasztrófák a ’80-as években értelmeződtek először a széles közvélemény számára úgy, mint az ergonómia semmibevételének következményei.

                   Szintén az 1980-as évek – az évtizednek inkább már a vége felé – lendült meg a számítógép-használat tömegesülése. (A Szilícium-völgyben, Palo Altóban nem kizárólag hardverfejlesztéssel foglalkoztak, például ott dolgozták ki papíralapú kiadványok formázása számára a Quark X Press tördelőprogramot. Ez 1987-ben történt, majd 1990 derekára már el is törlődött világszerte a korábbi ofszet-technikájú sajtó bő kétharmadnyi része: a „sajtómunkások” együttese a PC-kre leghamarabb átálló foglalkozási vonulatok egyikét képezte.) A technikai fordulat nyomán felélénkültek a megelőzőleg lassabban terjeszkedő-mélyülő, most aktuál-tematikailag is gazdagodó kognitív ergonómia vizsgálódásai. Olyan mentális jelenségek/folyamatok, mint a memória működése, a puszta érzékelésnél magasabb szintre mozduló észlelés, a következtetés és érvek előállítása, valamint az munkavégzés-közbeni észlelésekre adott motoros (értsd: mozgásos, testiesülő) válaszok gyors megtervezése,  eddig is tárgyai voltak az ergonómiai figyelemnek, most azonban a digitális felhasználói felületek nagy szaporulata, a közvetlenül humán természetű és a mesterséges intelligencia összekapcsolásának ugrásszerűen megnövekvő terepe a ’90-es évek során a kognitív kompatibilitás fogalmát is átszabta.

                   Amint 2000 táján már haladott volt, úgy azóta is folyamatosan halad az úgynevezett intelligens termékek extenzív és intelligencia-fokozati hódítása, a termékbiztonsági, környezetvédelmi és a humán-egészségi szempontok súlynövekménye mellett.  Noha az ergonómiai tervezésbe és értékelésbe a termékfelhasználói sokaság egyre jelentősebb része vonódik be (participáció), a fejlődés ellentmondásos maradt. Például, míg a képernyő és a szem (vagy a mobiltelefon és a fültőmirigy, illetve az agy) fizikai-fiziológiai viszonya nem lett megnyugtatóbb, mint húsz éve volt, a speciális egyéni és rétegigények sokat nyertek az egészségvédelemben.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo
Bevezetés az ergonómiába – a kifejezés eredete

Bevezetés az ergonómiába – szakterületi ágak

Bevezetés az ergonómiába – a szakterület korai fejlődése

Bevezetés az ergonómiába – a szakterület haladott fejlődése

(X)

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban a legutóbbi alkalommal a tudományos szintű ergonómia korai fejlődéséről írtunk; ez a szakasz 1960 körül ért véget. A ’60-as évekbeli, ide vonatkozó változás abban mutatkozott meg, hogy felülkerekedett a rendszerelméleti megközelítés, és a komplexen értelmezett munkakörnyezeti humanizálás törekvése.

                  Az ember–gép–környezet-rendszer optimalizálásának már csak a fogalmát is időigényes volt kialakítani, hiszen ehhez előbb el kellett végezni – igen körültekintően – a kölcsönható rendszerelemek   számbavételét, és ezeket az elemeket is elemezni, megvizsgálni rész-összetevőiket. Ugyanakkor a humanizációs törekvés eleve a munkahatékonyság javuló tendenciájának opciójával értelmeződött, az eredményesebb munkavégzés törekvésének a keretébe illeszkedett, vagyis a munkafeladatok megkövetelte feltételek megszabásán belül kellett felmérni a munkavégző személy(eke)t körülvevő fizikai, kémiai, biológiai, pszichológiai, szervezeti, társadalmi és kulturális tényezőket, ezek ténylegességének kedvező módosítási lehetőségeit. Az ergonomikus munkarendszert éppúgy alá kell vetni validációnak és verifikációnak (a minőségbiztosítás és az igazoló minőség-ellenőrzés analitikus módszereinek) mint valamely terméket vagy szolgáltatást. Egy jól igazolódó, közérzetjavító munkarendszerben nem csak úgy adódnak-eltűnnek a munkakörök, hanem megtervezésük a normális, amely gördülékennyé is válik, és az ergonómia a munkakör-tervezést is meghatározza.

                  Természetszerűleg már a ’60-as években kitűnt, hogy egy-egy kidolgozott ipari munkarendszer (vagy hasonló szemléleti elvű katonai, űrkutatási működési rendszer) mintájára megalkothatók és megalkotandók ergonomikus oktatási kontextusú rendszerek is, amint persze létrehozhatók közéleti érdekeltségű vagy éppen szabadidős tevékenységeket adjusztáló ilyenféle rendszerek is.

                Az 1970-es évek meghozták egyrészt az ergonomikus szemlélet immár mérhetőbbé váló valóságos kiterjesztését a munkarendszereken túlra, másrészt a munkavállalói érdekképviseletek felerősödésén át felgyorsították az ergonomikus munkarendszerek jogi előmenetelét, és 1977-ben Svédországban megszületett a fejlett világ első direkten komplex-munkakörnyezeti tárgyú törvénye. A termék-ergonómiában megnövekedett a piac szerepe: a piaci feszítőerő-növekmény előhívta a vásárlóerő szempontjából is rétegspecifikus ergonómiai megoldások virágzását (az ilyen megoldások jelentős hányada aztán idővel „alábbszáll”, szélesebb köz-elérhetőségűvé válik).

                Következő írásunkban folytatjuk rövid történeti áttekintésünket.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Előző írások:
Bevezetés az ergonómiába – a kifejezés eredete

Bevezetés az ergonómiába – szakterületi ágak

Bevezetés az ergonómiába – a szakterület korai fejlődése

(X)

Folytatva az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk első tematikus blokkját, mostani írásunkban az ergonómiai szakterület történeti kibontakozását kezdjük áttekinteni.

               Bár természetesen a modern kort megelőzően is létezett olyasmi, amit ma ipari formatervezésnek mondunk, és akkor is zajlottak ilyen célú kísérleti munkálatok, sokszor nem is minden ergonómiai érzék nélkül, ám amíg bizonyos tervezési szempontok tudatos, célzatos szisztematizálása nem történt meg, addig csak az ergonómia előkészítő idejéről vagy naiv korszakáról beszélhetünk, márpedig a jelzett szisztematizálás Jastrzębowski úttörése után csaknem száz évvel, a II. világháborút követően vette határozott kezdetét. Még a ’40-es éveken belül előállt New Yorkban az első címzetesen ergonómiai kutatótársaság, megjelent az első szakszerű kézikönyv és az új tudományág korai folyóirata is, majd az ’50-es években laboratóriumok létesültek az ergonómiai szempontrendszer tökéletesítésére. Első nemzetközi társaság (IEA): 1957; első szakági világkongresszus (Stockholmban): 1959.

              Noha az 1949-es alap-kézikönyv kísérleti pszichológiai műnek minősítette önmagát, vagyis nyomatékosan jelezte, hogy a termékelőállító gépek dolgában az emberi tényezőt nem pusztán biomechanikailag és idegfiziológiailag értelmezi (sőt, még azt is prognosztizálta a könyv, hogy az ergonómiai szemléletben előbb-utóbb erőre kap a szociologikus dimenzió is), az első másfél évtizedet, tehát az 1960-ban lezáruló időszakot mégis az antropometriai ismerethasznosítás lendülete, illetve a végtagok/ujjak szenzomotoros kompatibilitása iránti érdeklődés határozta meg ebben a kutatási-tervezési szakmában. Mondhatjuk, az ergonómia biztosan teherbíró gyakorlati megalapozásaként még a „fogantyúk és skálák ergonómiája” dominált, bevonva inspirációs bázisainak körébe az üzemi munkatevékenység dolgában is relevánsnak ítélt háborús tapasztalatokat (az ipari munkagépeket illető fejlesztési eredmények aztán visszahatottak a katonai szférára, a megújuló katonai műszaki felszerelések – nem csupán a közvetlen fegyverek – egyre jobb kezelhetőségére, karbantarthatóságára, használatuk egyre jobb kitanulhatóságára). A ’60-as évekre az újonnani gyártású gépeknek, géprészeknek nemcsak az alakja, hanem a differenciált anyagmegválasztás, a méretviszonyok, a jelzőelemek és kezelőelemek elhelyezési kultúrája már mind magán viselte az ergonómiai szemlélet jegyeit, ahogyan ez a két világháború közt, a Ford-féle futószalag stb. korában még nem volt így.

             Legközelebbi írásunkban az ergonómia nagy komplexizációjának évtizedeivel foglalkozunk. Annyit azonban már most előre kell bocsátanunk,

hogy „a fogantyúk és skálák klasszikus ergonómiájának” fejlődése azóta sem állt

meg, nem ért – talán nem is érhet – véget: az ergonómiai kutatások új ágai felől (illetve egyáltalán az új technikai lehetőségek által) folytonosan új impulzusok érték/érik a klasszikus ágat is, amely újabb meg újabb megoldandó problémák elé kerül.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Előző írások:
Bevezetés az ergonómiába – a kifejezés eredete

Bevezetés az ergonómiába – szakterületi ágak

(X)

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk előző írásában az ergonómia fogalmát körvonalazva talán még nem hangsúlyoztuk eléggé, hogy bár ez a tudományág kölcsönhatások vizsgálatán át fejlődik, de nem annyira a munkavégző ember alkalmazkodásának segítése a célja, mint inkább a munkakörnyezet „alkalmazkodásának” szorgalmazása, a környezet emberhez-igazítása, általános embertani készültségű, valamint csoportos és egyéni adottságokat is figyelembe vevő, tudatos és módszeres alakítása. (A munkavégző embernek, ha már kondicionált a maga munkateljesítményének javítására, úgy az ergonómia felől nézve elsősorban önnön épségi érdekeihez kell alkalmazkodnia, vagyis feladva rossz szokásokat, élnie az ergonomizált környezet adta lehetőségekkel, vagy – rosszabb esetben – kifogásolnia az elégtelenül ergonomizált környezetet –  tudniillik a nem-szükségszerű nehézségekkel terhelt, fölöslegesen károsító környezetet – ,  törekednie bizonyos ergonomikus alapismeretek érvényesítésére.)  Arra azonban határozottan utaltunk, hogy nem csupán a munkaeszközök, a tárgyi munkakörnyezet formavilága és fizikai-kémiai összetétele áll az ergonómia fókuszában, hanem foghatatlan dolgok is, például a munkavégzés-kori levegőjárás, hanghatások vagy a szervezési/logisztikai képletek.

              A tárgyi munkakörnyezettel foglalkozó ergonómiai kutatások és gyártáskori alkalmazások főként a termék-ergonómia körébe tartoznak, míg a munkafolyamat-ergonómia a termék-ergonómiai eredményeket összekapcsoltan nézi egyéb munka közbeni hatások vizsgálatával, egész munkarendszerek tervezéséhez nyújtva nagyszámú hatékonyító támpontot.  Harmadik ágnak tekinthetjük a szoftver–ergonómia területét, amely az információtartalmak közvetítésének, elrendezésének, kezelhetőségi javításának, feldolgozásuk könnyítésének módjait tárja fel: hogyan lehetnek az információforgalmi fázisok a résztvevő emberek számára minél kevésbé fárasztóak anélkül, hogy az információtartalmak csonkulnának vagy szimplifikálódnának. Ha itt tartunk, nem hagyhatjuk említetlenül azt sem, hogy felhalmozódtak meta-ergonómiai ismeretek is, az ergonómiai kutatások illetve a munkaállomás-értékelések fejlődő módszerválasztékát, metodikai kincsét illetően.

             Egyelőre csupán a fő ergonómiai ágakat soroltuk fel. Mindegyikük maga is al-ágakra tagolódik, illetve ezeknek sorra megvannak a különböző aspektusaik, mint az ember–gép-rendszer tekintetében a „technikai alrendszer” meg az „emberi alrendszer” (és nemcsak ez a kettő). Ha mondjuk épp az „emberi alrendszert” tekintjük, ez is – attól függően, micsoda éppen egy ergonómiai elemzés célja – felbontható további rész-szempontokra, az antropometriától az emocionális tényezők szempontjáig, és persze az említett előbbi vagy utóbbi szempont is részletezhető, tovább bontható.

              Cikksorozatunkat elsősorban a termék-ergonómia irányában igyekszünk elmélyíteni, de ehhez szükség lesz módszerek, vizsgálati technikák ismertetésére is.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt.  Minthogy a program központi részét különleges használati értékű ülőbútorok gyártási projektje jelenti, mégpedig ez a bútor-projekt kiemelten egészségmegőrzési és aktivitásnövelő szempontú, így természetesen az ergonómia kérdéseivel kezdjük, vagyis annak az alkalmazott tudománynak a problémáival és eredményeivel, amelynek törekvése az ember és a tárgyi munkakörnyezet, illetve a munkafolyamati egyéb körülmények kapcsolatának optimalizációja.  (A kereskedelemben sok olyan bútort is „ergonomikusnak” neveznek, amely nem különösebben felel meg ennek a jelzőnek, csak épp a formatervezés többé-kevésbé figyelembe vette az ergonómia egyik-másik tanácsát. Esetünkben viszont nagyban más a formatervezési kiindulás: itt a direkten ergonomista komplex szemlélet találkozik a design iránti érzékkel.)  Az ergonómiai vizsgálódások aztán magától értetődően átvezetnek bennünket egyfelől az antropometria, a biomechanika, az ortopédia/ortodinamika és a reumatológia, a rokkantság, az időskori vérkeringési betegségek, és másfelől a bútoriparban használatos fizikai anyagok témáihoz. Szó lesz továbbá a bútor-elhelyezésekről, illetve kiterjedtebben az otthoni életvitel javíthatóságáról, főleg ami a nem idős megváltozott munkaképességűeket és az idős generációkat illeti.

               Az ergonómia kifejezést a 19. század dereka táján alkotta meg egy tudós lengyel feltaláló, Wojciech Jastrzębowski (lépése azonban még korántsem jelentette a „munkatudomány” fellendülését). Két antik szót társított: az ógörög ergont, amely „munkát” jelent és a nomoszt, amely (egyik jelentésében) a megismerhető törvényre, illetve az arról szóló tanításra vonatkozik. Aki nincs tisztában a kifejezés eredetével, azt is hiheti – mint vélik is nem kevesen – , hogy az ergonómia a bútorok és használati tárgyak  „testbarát” jellegének általános  formatudománya, szóval nem kiemelten a munkához volna köze, hanem szórakozás, kirándulás, pihenés, magántevékenységek esetén is valahogy a kényelmi és az egészségi előnyök együttes fokozásához. Eszerint olyan formaalakítási tudásról volna szó, amely által kevésbé fárasztó valamit vinni, viselni, ügyesebben lehet valamit megfogni, kezelni, valamint amely által élvezhetőbben lehet ülni, vagy elheverni anélkül, hogy elterelődnénk a jó testtartás szabályaitól. Nos, akik eképp értik az „ergonómia” kifejezést, bár nem értik jól, de azért nem is tévednek igen nagyot. Hogyan lehetséges ez? Az ergonómia ki- és továbbfejlődését nem a kényelemigény, hanem munkateljesítmény-összefüggésű gazdasági érdekek hívták elő, a munkavállalói jogok nagymérvű előretörésének körülményei közt, amikor a termelésnövelés alacsonyrendű, durva módszerei helyett máshoz kellett folyamodni. A folyamat még csak nem is elsődlegesen egészségvédelmi kiindulású volt (noha a preventív szemlélet számára világos, hogy az egészségvédelemnek, betegségmegelőzésnek is erősen megvan a gazdasági oldala, céges szempontú és nemzetgazdasági fontossága). Ám az ergonómiai kutatások eredményei aztán valóban nem csupán az irodai, gépcsarnoki stb. munkavégzés területén hasznosultak, érvényesülésük ennél már valamelyest kiterjedtebbé vált, vagyis az ergonómia alkalmazásának expanziójáról beszélhetünk (lakások, oktatási intézmények, közlekedés, hobbisportok).

Legközelebbi írásunkban már valamivel többre jutunk: rátérhetünk most már az említett kutatások főbb irányaira.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)